a korosztály dobogójának harmadik fokán
Fotó: facebook.com/szabo.s.sandor
Szabó Sándor elmondta, a futam 25 kilométeres távja 1650 méternyi szintemelkedéssel terhelte az indulókat. A versenyre egy három hetes edzőtáborral készült, így előzetesen a legjobb tízbe várta magát.
– A rajtnál kitörtem és az élre álltam. Saját tempóban, nem kezdtem be, majd azon kaptam magam, hogy senki sem jön utánam, kivéve egy fiatal srácot, akiről tudtam, hogy a lengyelek legjobb hegyifutója. Mentem, futottam, majd 500 méter megtétele után hátranézve láttam, hogy mindenki más lemaradt – ismertette.
Fotó: facebook.com/szabo.s.sandor
A folytatásban már megérkeztek a „kihívók” is a gyulai hegyifutó mellé, a vertikál világbajnok olasz Henri Aymonod egészen a második helyig futotta fel magát. Az élbolyban haladó versenyzők komoly csatát vívtak egymás ellen, így felváltva vették át a vezető helyet.
– A csúcs előtt aztán éreztem, hogy baj lesz nálam, mert kezdtem görcs közeli állapotba kerülni. Úgy voltam vele, hogy a csúcsig bírjam ki valahogyan, elvégre a lefelé menet az erősségem. 15 kilométernél volt a frissítő és ellenőrzőpont, ahol még majdnem 2 percnyi előnyöm volt a 4. és 5. helyen futó Dematteis testvérekig. A verseny vége előtt begörcsölt a combom oldala, de olyan szinten, hogy le kellett üljek – sorolta Szabó Sándor.
Fotó: facebook.com/szabo.s.sandor
A gyulai versenyző az utolsó métereket már kocogva tette meg, de annál nagyobb volt az öröme, amikor megtudta, hogy az előkelő hatodik helyen szakította át a célszalagot, korosztályában pedig a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
– Nagyon boldog vagyok 6. hely miatt, de bevallom őszintén kicsit bánt, hogy nem lett meg az a negyedik pozíció. Az olaszok a végén odajöttek gratulálni, elmondták, hogy nem sokon múlt. Megyünk tovább, folytatás két hét múlva a Grosglochner-en, ahol szeretnék „revansot venni” a két évvel korábbi eredményemen, mert akkor az akkor nem sikerült valami jól – zárta.