szabó sándor, a hegyifutás gyulai képviselője
Fotó: szaszafot
Ahogy azt Szabó Sándortól megtudtuk, a sporttal már egészen korán megismerkedett, hiszen mozgékony gyermekként szüksége volt energialevezetésre. Először a labdarúgásban próbálta ki magát, ám onnan hamar elpártolt, mert akkor még nem nagyon foglalkoztak a legkisebbekkel.
– Az általános iskola alsó tagozatában kezdtem el futni és edzésekre járni Kertes Istvánhoz. Az egész innen indult, elkezdtünk versenyekre járni, ahol először az derült ki, hogy nekem sokkal jobban fekszenek a mezei versenyek, főleg azok, amiken még vannak kaptatók is. Emellett természetesen pályaversenyeket és utcai távokat is futottunk bőven, de azokat én sosem szerettem annyira – mesélte a sportember.
A Budapesten élő sportoló elmondta, a hegyifutás egy véletlennek köszönhetően toppant be az életébe, amikor elsőéves felnőttként meggyőzte edzőjét, hogy vigye el a Hegyifutó Országos Bajnokságra, amit Visegrádon rendeztek meg.
– Az esélytelenek nyugalmával mentünk el Visegrádra, de végül mindkettőnk meglepetésére sikerült megnyerjem a versenyt, bő másfél perces előnnyel a mezőny előtt. Számomra ez egy meghatározó emlék, sosem felejtem el, lakcímkártyát kellett mutassak, hogy bizonyítsam, Gyuláról érkeztem a versenyre – idézte fel a kezdeteket.
A váratlan siker azonnali magyar válogatott kerettagságot ért Szabó Sándor számára, így lehetősége volt kiutazni a WMRA (World Mountain Running Association) által szervezett hegyi világbajnokságra, ahol a több mint 150 főből álló felnőtt mezőnyben a 49. helyen zárta a versenyt.
Fotó: szaszafoto
A gyulai származású sportoló leginkább hegyi-terepfutásokon vesz részt, amelyeket úgy kell elképzelni, hogy olyan erdőben, kis ösvényeken, ritkábban járt földutakon futnak a résztvevők, amelyeken szintkülönbség okozta nehézségek vannak.
– Itthon ezt nehéz elképzelni, hiszen a Kékes sem igazán adja meg azt az oxigénhiányos állapotot, ami egyébként egy ilyen versenyen például 2000 méter felett jelentkezik. Én főleg a harminc kilométerig terjedő versenyeken szoktam indulni, ahol legdurvább esetben kétezer méternél is nagyobb szintkülönbséget kell leküzdeni a táv alatt – tette hozzá.
Szabó Sándor kérdésünkre elmondta, az egyik legnagyobb eredményemének a tavalyi WMRA Világkupán elért 8. helyét tartja, amely jelenleg is a legjobb magyar eredménynek számít. Ezen felül a tavalyi évben a 13. helyen futott célba az International Skyrunning Federation (ISF) Európa-bajnokságán, ahol a vertikál kategóriában rajtolt el. A verseny különlegessége, hogy a 3000 méternyi távon 1100 méternyi szintkülönbséget kellett a résztvevőknek leküzdeniük.
– 2015-ben elindultam a WMRA Hegyi EB-n, ahol a 29. helyem jelenleg is a legjobb magyar eredmény, illetve volt olyan világkupa futamom is, ahol 10 méterrel csúsztam le a dobogóról. Kedvenc pályámnak a Szlovéniában rendezett Smarna Gora világkupafutamát tekintem, ahol tavaly például az Európa-bajnok olasz Bernard Dematteis-el küzdöttem a hajrában. Végül a 7. helyen zártam a versenyt, de számomra ez egy óriási visszacsatolás, hogy van keresnivalóm ebben a mezőnyben. Ezt a pályát azért is szeretem, mert nincsen magasan, 700 méter a hegycsúcs, azaz itt nincs hátrányom a magasságkülönbség okozta oxigénhiány miatt a többiekkel szemben – sorolta fel legjobb eredményeit Szabó Sándor.
Fotó: szaszafoto
A gyulai származású hegyifutó a középiskola elvégzése után döntötte el, hogy Budapestre költözik, hogy dolgozzon és teljesedjen ki. Ahogy mondja, a családja továbbra is a fürdővároshoz köti, ahogy a sok ismerős is.
– Sohasem fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem, és örömmel nézek haza, hogy mi változott. Habár szeretem a pörgést, néha jól esik egy picit lassítani és lazulni Gyulán – zárta a beszélgetést.
