Kukár István: Szubjektív, rövid GYAK-történet

A A A

GYULAI HÍRLAP • Kukár István • KULTÚRA • 2020. december 25. 14:00

Kukár István: Szubjektív, rövid GYAK-történet

...jó sokáig szebbé, élhetőbbé tették a gyulai levegőt

Az ősz folyamán a Gyulai Művészklub a Várszínházban összeállított egy estét, amelynek a célja a gyulai kortárs irodalmi élet bemutatása volt. Nagyszerű szerkezeti keret, előadás a korról, előadás egy kiemelkedő művész pályájáról, különböző művek zenés és nem zenés előadása, pódiumbeszélgetés. A hosszúra nyúlt esten mint érdeklődő vettem részt.

**kukár istván**

Fotó: Gyulai Hírlap – **Mocsár-Pörjés József**

Szomorúan konstatáltam, hogy a Gyulai Alkotókörről (GYAK) egyetlen szó sem esett. Úgy gondolom, hogy megérdemelt volna néhány gondolatot. Hiszem, hogy csupán figyelmetlenségről van szó. Az alább leírtakból kiderül, hogy az utolsó közel tíz évben a GYAK, mint közösség, nincs jelen a napi kulturális életben. (A még élő tagjai a mai napig aktív alkotók.) A műsort összeállítók – koruknál fogva – lehet, hogy nem is találkoztak a GYAK nevével. Mindig szerettem volna látni a fiatalabbakat is közöttünk, a GYAK soraiban. Úgy tűnik, azon kívül is van élet. Hajrá!

Akkor lássuk az ígérteket!

A címben vagyon: szubjektív, tehát nem törekszem az adatok pontosságára. Nem kutattam sem a saját archívumomban, sem másmilyen adattárakban. Szándékosan nem említek neveket, nehogy valakit kihagyjak.

KEZDETEK

Az 1990-es évek derekán az egyik fiatal kollégám kérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem péntek délután elmenni a Marschal sörházba, ahol különböző művészeti ágakban tevékenykedő fiatalok gyűlnek össze. Persze, hogy volt. Magam is hiányoltam az efféle jelenséget.

Az első alkalomkor vagy tíz-tizenöt ember jelent meg. Megállapodtunk abban, hogy minden hónap utolsó péntekén találkozunk – és csak kocsmában. Ezt sikerült is betartani a legutóbbi időkig. Azért néha, egy-egy program miatt a helyszín módosult. Sebtében megalakítottunk egy baráti kört. Abban az időben nagy divatja volt a különböző körök, egyesületek újra- és megalapításának az ébredező polgári szellemiség jegyében. Annak rendje-módja szerint megválasztottuk a tisztségviselőket is. A rendszeres találkozásokra „házi feladatokat” határoztunk meg, így inspirálva mindenkit az alkotásra, gondolkodásra. Az egyik témája a „Nemzetietlen Dal” volt. Gondolom, a közelgő márciusra való tekintettel. Erre azért emlékszem határozottan, mert engem – mint „írástudatlan” embert – egy kisebb írásra ösztökélt. Azóta is mélyen elrejtve van valahol az alkotás. Talán nincs is meg.

A GYAK korai szakaszát jellemezte egy nagyon jó szándékú, ámde lelkes tenni akarás. Mivel az írás különböző műfajaival foglalkozók voltak többségben, hamar felmerült az igény egy közös kiadvány megjelenítésére, amely a Szarkaláb-keringő címet kapta. Ez a kötet és a GYAK későbbi kiadványai is mind a titkárunk áldozatos és kitartó munkájának köszönhető. Itt jegyzem meg, hogy önerőnkön kívül a minimális városi támogatások mellett a Wenckheim Krisztina Közalapítvány támogatásával sikerült megjelentetnünk a könyveinket. Külön köszönet Erdmann Gyula és Béres István uraknak. A korai szakasznak az egyik számomra emlékezetes megmozdulása a magyar kultúra napjáról való megemlékezés elindítása városunkban. Az akkor a művelődési házban dolgozó egyik tagunk javaslatára szerveztük meg az első ilyen jellegű eseményt Gyulán. Nekem mint gazdag pedagógusnak kellett előfinanszíroznom az estet, mert a kultúra irányítói azt mondták, ha hozom a számlákat, akkor kifizetik. Szó se róla, valóban kifizették. Az volt az elgondolásunk, hogy mindenkit, akinek köze van valamilyen művészeti tevékenységhez, azokat hívjuk össze egy helyre, ahol mindenki bemutatkozhat. Így lett egy estére a művelődési ház egy komplex művészeti fesztivál színhelye, amelyen bemutatkoztak fotósok, képzőművészek, táncosok, énekesek. Hosszú évekig a GYAK társszervezésében zajlottak a kultúra napi programok. Míg egyszer csak azt mondták: „Most nem kelletek, mert most van pénzünk.” Ettől kezdve a GYAK kivonult a kultúra napi rendezvényekről.

AZOK A KÉTEZRES ÉVEK

A GYAK lassan kinőtte magát, a város kulturális életének meghatározó tényezőjévé vált. Számtalanszor vettünk rész felkért és saját magunk által szervezett programokon. Közben a lebonyolítási könnyebbségek miatt egyesületté alakultunk. Titkárunknak köszönhetően több pályázaton indultunk, és nyertünk is kisebb-nagyobb összegeket céljaink megvalósítására. Erre az időszakra tehető a GYAK fénykora. Ekkor jelent meg az Omlás Virágai, a Gyulai Séták, a Kútvesztő, a Mostkor. Számos kiállítást rendeztünk közösen és tagjaink egyénileg is. Említsük meg a József Attila 100 és a Lejárt szavatosságú kultúra című installációkat. Gyakran leptük meg a város lakóit különböző flashmobokkal, installációkkal, akciókkal.

Abban az időben áttettük székhelyünket a Bolsba. Minden hónap utolsó péntekjén ott váltottuk meg a világot. Valamikor az idő tájt történt, hogy a szomszéd asztalnál valaki felfigyelt a társaságunkra, és szóba elegyedett velünk. Akkor ismerkedtem meg az egri Szilágyi Rudival, akivel a mai napig élő, művészeti kapcsolatom van. Neki köszönheti a 3T csoport (NSZK) a mind máig való töretlen működését. A Rudi által szervezett élőművészeti fesztiválok egy ideig Egerben, majd Gyöngyösön voltak, amelyek a 3T tevékenységének legfontosabb helyszíneit is jelentették. Természetesen a saját pART-unk mellett.

Az idő tájt a GYAK jelentős „külkapcsolatokat” hozott létre és ápolt. Gyulai mintára alakult meg a Nagy Ferenc és Hodosi József által mozgatott Sarkadi Alkotókör (SAK), a Magyari Barna által szervezett Vésztői Alkotókör (VAK), valamint még Hódmezővásárhelyen is szerveződött egy HAK. A velük való kapcsolat, elsősorban a távolság miatt, néhány találkozás után megrekedt. A leghosszabb együttműködés a SAK-kal maradt meg. A GYAK–SAK-partnerség a majd húsz évig működő pART-ban csúcsosodott ki. A két város határán, a Fekete-Körös sodorvonalán megrendezett találkozások a környék kortárs, új utakat kereső és találó, jó értelemben vett amatőr képzőművészek megnyilvánulási helye volt. Egészen kitűnő műveket hoztak létre mérnökök, ápolók, asztalosok, tanárok, hivatalnokok és más normális emberek. A jobb sorsra érdemes sorozat, a nem megfelelő menedzselés következtében, nem tudott kilépni saját bűvköréből. Akik részt vettek, akár csak nézőként is, ezeken a nyár közepi hajnalba nyúló délutánokon, felejthetetlen élményben volt részük. Később beköltöztünk a városba, reménykedve egy kis vérfrissítésben. Sajnos 2017-ben rendeztük meg ez idáig az utolsó pART-tot.

A HANYATLÁS

Körülbelül a 10-es évektől kezdett alábbhagyni a lendület. Jómagam is többször próbáltam felrázni a társaságot, aktívabb tevékenységre ösztönözni. Inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. Még megvoltak a rendszeres találkozások, de egyre kevesebb közös megnyilvánulásunk lett. Szinte folyamatosan terveztük egy újabb antológia kiadását, de nem jött össze. Egyre terhesebb lett az egyesületi forma. 2014 őszén el kellett indítani a GYAK mint egyesület megszűnését. Többéves bürokratikus huzavona után 2017 októberében a Gyulai Törvényszék a nyilvántartásból törölte a Gyulai Alkotókör Egyesületet.

A tagok egyöntetűen kinyilvánították a GYAK mint baráti kör továbbműködését.

A GYAK jelenleg Csipkerózsika-álmát alussza, várja a királyfit.

Most felsorolom – mert megérdemlik – azokat a nagyszerű embereket, akik jó sokáig szebbé, élhetőbbé tették a gyulai levegőt. Néhányan már nem lehetnek közöttünk.