Fodor györgy és bagyinszki zoltán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Először érdemes felhívni a figyelmet, hogy az esemény nem keverendő a minden év február 25-én megtartott kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjával, amelyet a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelt el – erről 2001 óta minden évben megemlékeznek a középfokú intézmények diákjai. Ugyancsak az Országgyűlés 2012. május 21-én a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjáról is határozatot hozott – 41/2012. (V. 25.) sz. Azért a november 25-ét választották, mert 1953-ban ezen a napon érkezett vissza Magyarországra a Gulag-lágerekből szabadon bocsátott rabok első csoportja – 9 év után! A Magyarországon fogságba vetett, „malenkij robotra” (kis munkára, ld. az orosz közmondást: Маленькая работа лучше большого разговора vagyis „Kicsi munka jobb, mint a nagy beszélgetés”) összegyűjtött, első körben német származású polgári személyek nagy részét hadifogolyként, míg kisebb részüket internáltként hurcolták el a szovjet fegyveres erők. Sajnos Gyula, Elek és Mezőberény is gyűjtőpontok voltak – mint ahogyan Gyula a zsidóság internálásakor is.
Az Országgyűlés 2012-es határozatában felkérte a központi államigazgatási szerveket, az oktatási intézményeket, az egyházakat, a civilszervezeteket, valamint a közszolgálati médiumokat és az önkormányzatokat, hogy méltóképpen emlékezzenek a Szovjetunióba hurcoltakról. Mivel ezt idén a veszélyhelyzet felülírta, ezért Bagyinszki Zoltán kuratóriumi elnök és Fodor György kurátor magánemberekként helyezték el az emlékezés koszorúit dr. Erdődi Lajos (1902-1970) emléktáblájánál.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A gyulavári származású Erdődi Lajos ismert és elismert alakja volt Gyula város közéletének a két világháború között. A gyulai ügyvéd, szociáldemokrata politikus népszerűsége csúcsán megkapta a „nép ügyvédje” megtisztelő jelzőt – a rendszerkritikus Simonyi Imre is így emlegette a jó barátot, mint dr. Blanár és Apor mellett a harmadik igazhitű polgárt. Elsőként 1933-ban váratlanul tartóztatták le, majd a II. világháború alatt politikai tevékenységéért – állandó rendőri megfigyelés mellett – tucatszor került elítélésre, internálásra. 1947.04.19-én a szovjet csapatok budapesti helyőrségének hadbírósága 10 év átnevelő, munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélte. 1955. november 24-én, 39 kg-osan érkezett meg új otthonába, Budapestre – a gyulai házat 1952-ben elvették a családtól. 1956-ot még üdvözölte, de már nem vállalt politikai szerepet. Ennek ellenére 1960-ban egy baráti levélért további 20 hónap börtönbüntetésre ítélték. Akár Galilei, sosem adta fel elveit, de többé már nem tette közkinccsé. Az 1994-es fővárosi és 1996-os moszkvai rehabilitálása után Gyula város önkormányzata 2010. február 25-én (40 évvel halála után!) állíttatott domborműves emlékoszlopot a Béke sugárút 31. számnál, ahol egykor a család lakott.
A kurátorok ide hozták el Erdődi Levente (Erdődi Lajos másodszülött fiának) koszorúját is. Tettükkel szerettek volna méltóképpen emlékezni a további 800 ezer magyar honfitársunkra is, akiket a rettegett 0060. számú szovjet hadparancsot kiadva (Malinovszkij és Tolbuhin marsallok által) 1944. december 22-től kezdve hadifogolyként vagy internáltként indokolatlanul hurcoltak a Szovjetunióba akár 5-25 éves kényszermunkára, vagy a II. világháborút követően a folyamatosan kiépülő kommunista diktatúrában a magyar hatóságok hathatós közreműködésével koholt vádak alapján száműztek a Gulag rabtelepeire, hogy ott haljanak meg a hazáért, magyarságukért, vagy szenvedjenek származásuk, politikai, vallási meggyőződésük miatt. Sokaknak emberi és polgári jogaitól teljesen megfosztva idegen földön, hazájától több ezer kilométerre, embertelen, megalázó körülmények között kellett befejeznie nyomorúságos életét, vagy tűrnie a fogságot egy szebb jövő reményében, amelyben végre otthon, családi körben telik a karácsony!
