Ökrös István, Gyula város tanácsnoka
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az üldözötteknek és önmagunknak is tartozunk azzal, hogy az értékén becsüljük azt az áldozatot, amit Kovács Béla és Erdődi Lajos hozott értünk – hangsúlyozta beszédében Ökrös István, Gyula város tanácsnoka február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján Erdődi Lajos emlékoszlopánál.
Ökrös István a gyulai önkormányzat által szervezett megemlékezésen felidézte: a magyar kormány húsz évvel ezelőtt nyilvánította emléknappá február 25-ét. Mint mondta, ezen a napon nemcsak a Gulag lágereiben elpusztult foglyokra, az ÁVH börtöneiben megkínzottakra vagy az 1956-os forradalom mártírjaira emlékezünk, hanem azokra is, akiktől a tulajdonukat, a méltó élet esélyét vették el.
Emlékeztetett: a szovjet katonai hatóságok 1947. február 25-én letartóztatták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt egyik legnépszerűbb vezetőjét. Hozzátette: letartóztatása azért váltott ki óriási megdöbbenést a kortársakból, mert parlamenti képviselőként mentelmi jog védte.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Letartóztatása után az NKVD ausztriai központjában tartották fogva, majd a Szovjetunióban bírósági tárgyalás nélkül 25 évre ítélték. A börtönből 1956-ban engedték ki súlyos betegen. Állapota a forradalom bukása után folyamatosan romlott, 1959 júniusában 51 évesen hunyt el Pécsett – hangzott el a megemlékezésen.
A tanácsnok arról is beszélt, hogy Erdődi Lajost, aki Gyulán a „szegények ügyvédjeként” vált ismertté, a Gestapo többször is letartóztatta baloldali nézetei miatt. A szovjet csapatok bevonulása után a helyi kommunista párt arcává kívánták tenni, ő azonban nem volt hajlandó moszkovita rendszert szolgálni – fejtette ki.
– 1947. január 31-én a házánál is megállt az a bizonyos fekete autó. Hamis kihallgatások és kínzás után 1947. április 19-én a szovjet csapatok budapesti helyőrségének hadbírósága 10 év Gulagon letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A Szovjetunióban borzalmas körülmények között dogozott bányákban, építkezéseken, földeken és vasútépítéseken – fogalmazott.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Hozzátette: 1955. november 24-én 39 kilogrammosan érkezett meg új otthonába, Budapestre. A lelkileg összetört, reményt vesztett ember 1970 szeptemberében halt meg.
Ökrös István hangsúlyozta: Kovács Béla és Erdődi Lajos is elmenekülhetett volna. Az üldözötteknek és önmagunknak is tartozunk azzal, hogy az értékén becsüljük azt az áldozatot, amit értünk hoztak – emelte ki.
A tanácsnok végezetül aláhúzta: az emléknapon nem szabad elfelejtkeznünk a fogságba esett magyar katonákról, a málenkij robotra elhurcoltakról, a kulákok és a középparasztok üldözéséről, az igazságtalan államosítás tragédiájáról, az 56-os áldozatokról, Mány Erzsébetről és Farkas Mihályról, a börtönbe zárt forradalmárokról, M. Szabó Andrásról és társairól, valamint az erőszakos téeszesítés elszenvedőiről és a diktatúra miatt emigrált magyarokról.
A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat, virágokat és mécseseket helyeztek el az emlékoszlopnál.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
