Árpásiné Kohán Mária
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Árpásiné Kohán Mária elmondta: néhány hónapja férjével, Árpási Zoltánnal azon kezdtek el gondolkozni, hogy méltó és maradandó emléket kellene állítani Kohán Györgyről az utókor számára.
Hozzátette: a család barátját, Széri Varga Gézát kérték meg arra, hogy alkossa meg a síremléket. Teljesen szabad kezet adtak a számára, hiszen ismerte a festőt, a stílusát és egyéniségét, hogy olyan síremléket készítsen, amely jellemző Kohánra.
– Csak ki kell mondanunk a nevét és a magyar festészet történetének ismerői előtt azonnal körvonalazódik egy európai értelemben, valamint viszonyrendszerben egyedi és kvalitásos életmű – kezdte beszédét Gyarmati Gabriella.
Kiemelte, hogy Kohán György műveinek többségével emlékezni és emlékeztetni akart: emberekre, eszmékre, eseményekre, érzésekre, máskor az emberélet nagy fordulóira, hol tiszteletadás-, hol figyelmeztetésképpen, mementóként.
Gyarmati Gabriella
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mint mondta, a Kossuth-díjas festő művei ma is interakcióba lépnek a közönséggel, ugyanis alig három évtizedes pályája során csupán időtlen, javarészt aktualitásmentes témákat vetett fel, a közös, kollektív emlékezetből, amelyeknek nem jár le a szavatosságuk.
– Életének és pályájának alakulását elvek és érzések vezérelték – folytatta Gyarmati Gabriella. – Minden nap letette voksát az élettel számára azonos fontosságot képviselő szabad alkotómunka mellett.
Elutasította a védett, akadémiai légkört, a polgári létet, a szocreál művészetet, ahogy a könnyű boldogulást is, de elutasított még valamit: a középszerűséget.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Kohán György története a művészi önfeltalálás narratívája – hangsúlyozta.
A festő tehetségére már fiatalkorában felfigyeltek. Csupán huszonnégy esztendős volt, amikor elkészítette a magyar grafika történetének egyik legmarkánsabb alkotását, a Heverő bivalyt. Még nem volt harminc, amikor megrajzolta élete főművét, a Háború emléke című tízméteres frízt. Élete utolsó éveiben, talán elhatalmasodó betegségének hatására, óriási méretű absztraktokat is festett.
Az emlékezés után leleplezték a síremléket, amelyet Márk Tivadar lelkész szentelt meg. Az avatás a koszorúk elhelyezésével zárult.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
