A Mogyoróssy János Városi Könyvtárban mutatták be Győrei Zsolt és Schlatovszky Csaba Magyariné szeretője című kötetét szeptember 22-én. A szerzőkkel Kiss László író beszélgetett.
A megjelenteket Dézsi János, a bibliotéka igazgatója köszöntötte. Elmondta, hogy a könyvbemutatót egy korábbi időpontra tervezték, ez lett volna ugyanis az eredeti időpontban megrendezett ünnepi könyvhét nyitóeseménye.
Kiss László a beszélgetés elején elmondta, hogy nem volt nehéz számára a felkészülés, hiszen a Magyariné szeretője egy lendületes, humoros könyv, amelynek – mint mondta – „minden sora hülyeség, a lehető legkomolyabban megírva”.
Mint megtudtuk, a kötet a felvilágosodás korában játszódik, főszereplője Makai Sámuel, aki Debrecenbe utazik, hogy disszertációt írjon Hatvani Istvánról, a debreceni Kollégium híres professzoráról, akiről az a hír járja, hogy boszorkánymester, sőt, magával az ördöggel áll kapcsolatban.
Hatvani István pedig valóban létezett, orvos és matematikus volt, és valóban keringtek róla ilyen legendák, nevezték a magyar Faustnak is.
Schlatovszky Csaba elmondta, hogy nem emlékeznek, mikor találkoztak először Hatvani nevével, a történetét pedig eredetileg drámai formában tervezték megírni, nem pedig műfajparódiaként.
– Az volt a problémás számunkra, hogy hogyan lehet összeegyeztetni egy történelmi személyiséget egy mesealakkal – tette hozzá.
Győrei Zsolt kiemelte: úgy kellett megírniuk a könyvet, hogy ne meséljék el még egyszer ugyanazt, amit már egyszer megírtak Hatvaniról, de mégis el kellett mondaniuk azt, hogy ki volt ő.
Mint mondta, ezért választották azt a formát, hogy egy fiatalember meséli el a történetet, aki mindenáron be akarja bizonyítani, hogy Hatvani István történetében nincs semmilyen természetfeletti, de a többi karakter által mindig szembejön vele egy történet, ami „bizonyítja” a boszorkányosságot.
A szerzők elmondták azt is, hogy nem lehet tudni, miért kapcsolódik ennyi legenda Hatvanihoz, aki egyrészt rendkívül korszerű módon, nem a bevett módon oktatta a diákjait, másrészt politikai összetűzések kereszttüzébe is került.
Elmesélték, hogy volt egy tanítványa, Kazinczy Sámuel, akit rettentően idegesített, hogy ennyi badarságot terjesztenek a professzorról, írt és kiadatott egy könyvet, amelyben képtelenebbnél képtelenebb történeteket gyűjtött Hatvani Istvánról, de a dolog a visszájára fordult, mert az egyértelmű irónia nem oszlatta el a pletykákat, hanem megerősítette azokat.
Az előadás folyamán a szerzőktől megtudhatták a jelenlévők, hogy mindig is szerették a régies, 18. században beszélt magyar nyelvet, ezért is döntöttek úgy, hogy ilyen formában írják meg a kötetüket, ellenben körülbelül a százötvenedik oldaltól elkezdett nyűgös lenni a dolog. Nem nem adták fel, végigcsinálták, amit elterveztek.
A találkozón a Győrei Zsolt–Schlatovszky Csaba páros előadott három részletet a könyvből – és az előadást szó szerint kell érteni, hiszen nem átlagos felolvasás volt –, majd azt is elmondták, hogy már dolgoznak a következő kötetükön, amelyről nem árultak el sokat, csupán annyit, hogy a felvilágosodás kora után a jövőbe, egy utópiába lépnek át.