A Körös Táncegyüttes Tapsos című műsorát mutatta be az Erkel Ferenc Művelődési Központban
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Kalotaszegi magyar és román táncokkal indította Tapsos című produkcióját a Körös Táncegyüttes, amely a nagy meleg ellenére ezúttal is színültig megtöltötte a gyulai művelődési ház színháztermét. Az összeállításban az utolsó nagy kalotaszegi varázsló, a legendás prímás és adatközlő, Fodor Sándor „Neti” személyét is megidézték, aki nyolcvanéves koráig muzsikált, boldogította mindazokat, akik körülötte megfordultak. A táncrenddel és a zenével előtte tisztelgett az együttes.
Másodikként a Pendelyke csoport lépett színre, hogy rábaközi házasodási játékokkal, ritmusokkal ismertessék meg a nagyérdeműt. Ezt követően a lányok baksi cigánytáncot jártak, zenekar nélkül, mindössze egy kanna hangjára, énekszóra. A Cimbora a hepehupás, vén Szilágyba, hét szilvafa árnyékába vezette el a nézőt, és megmutatta, mennyire összemosódik helyenként a szatmári, a bihari és a kalotaszegi néphagyomány.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Az este nem telhetett el a közkedvelt „vajdaszentiványi” nélkül, amely mély zöld színeivel és már-már városias eleganciájával a Maros mentét idézte. A hozzáértőn megkomponált lépéseket a Gyöngyszemek kavicsozós gyermekjátéka előzte meg. Ebben a blokkban az ismertebb, színesebb mezőségi tradíciót is láthattuk.
Régiónkat, a Viharsarkot a „méhkeréki” képviselte, s az a fontos információ, hogy Tímár Sándor és Martin György 1955-ben járt először a Békés megyei román faluban. Mivel itt egészen archaikus formákkal találkoztak, igyekezték szétszórni ennek hírét az egész világon. Miután az 1970-es években elindult a táncházmozgalom, a méhkeréki lett az egyik kezdő tánc, s ez lett a Körös Táncegyüttes címadója is, hisz az ardeleana, vagyis az erdélyi és a tapsos a két legismertebb méhkeréki tánc. Analógiái a mai Bihar megye román falvaiban lelhetők fel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Befejezésül hortobágyi pásztortáncot, páros csárdást és verbunkot kaptunk Pap Lászlótól, aki évekig terelgette a nyájat Debrecen környékén. Mivel ugyanennek a vidéknek volt a nagyszerű költője Sinka István, Patyi Zoltán, az est műsor- és zenekarvezetője felolvasta a Gyula városához is kötődő nagyszalontai Kossuth-díjas poéta Anyám balladát táncol című versét.
Az összeállítás zárásaként színpadra szólították a fellépőket, a zenekari tagokat, a tánctanárokat, és mindazokat, akik hozzájárultak a produkció létrejöttéhez.
