Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az egykori Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tevékenységét és tárgyi örökségét mutatja be a Kézművesség, népművészet és értékmentés című kiállítás, amely szeptember 4-én nyílt meg az Erkel Ferenc Művelődési Központban.
Kónya István alpolgármester, a Gyulai Települési Értéktár Bizottság elnöke köszöntőjében emlékeztetett: legutóbb 2024-ben a Mogyoróssy János Városi Könyvtárban nyílt a szövetkezetet bemutató időszaki kiállítás a fürdővárosban.
Aláhúzta: a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet „nagy családja” komoly értéket teremtett, amelyre büszke lehet a város. Hozzátette: nekik köszönhetően szerte a világon megismerhették Gyulát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Emlékeztetett: a szövetkezet kulturális örökségként 2023-ban bekerült a gyulai értéktárba, a városi könyvtárban és az önkormányzat honlapján is elérhető a róla szóló anyag.
A megnyitón előadást tartó egykori szövetkezeti elnök, Vígh Imre 1975-ben vállalta el a Gyulai Népművészet és Háziipari Szövetkezet sarkadi üzemének vezetését, majd a csaknem 800 fős tagság 1979 márciusában választotta elnökké.
A művelődési központban felidézte: az 1950-es években a nagy munkanélküliség enyhítésére az országban sorra jöttek létre a háziipari szövetkezetek, Gyulán 1957-ben alakult meg 121 fővel, Farkas Sándor elnökségével, a Gyulai Háziipari Termelőszövetkezet. A tagok egyszerű emberek voltak, akik a szüleiktől tanultak kötni, horgolni, fonni, hímezni, szőni, és sok varrónő is volt köztük. Többen ismerték a kalotaszegi, torockói motívumokat és a békési szűcshímzést – elevenítette fel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mint ismertette, először a varrodai és a hímzőtevékenység indult el bedolgozói munkában, lepedőket, ágyneműket varrtak a városi kórháznak, és kézzel készült, kötött, horgolt babaruhákat, valamint norvégmintás kesztyűt is készítettek. Egy évvel később elindult a gyékény- és a kosárfonás is, majd Marosán György műhelyében elkészült az első gyulai szőttes. A mintát az a szőnyeg adta, amelyet 1959-ben Farkas Sándor a gyulai vár körül rendezett állatvásáron látott meg egy ló hátán. A szervezet azután vehette fel a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet nevet, hogy a termelése több mint ötven százalékát a népművészeti áruk adták.
A szövetkezetnél úgynevezett újítási versenyeket rendeztek, a tagok olyan új szőttesmintákat találtak ki, amelyek visszatükrözték a székely, csángó kézműveshagyományokat, ugyanakkor illeszkedtek az aktuális lakáskultúrához. Az 1980-as években, a Népi Iparművészeti Tanács ötlete nyomán, több Ferenczy Noémi-díjas textilművész is tervezett a szövetkezetnek szőnyegeket, a legtöbbet foglalkoztatott alkotók Kordováner János, E. Szabó Margit és Szilasi Anna voltak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az eseményen elhangzott: az önálló exportjogot szerzett gyulai szövetkezet többek között az olasz, a német és az amerikai piacokra szállított árut, sőt még az IKEA-nak is gyártott szőnyeget. A növekvő kereslet miatt bővíteniük kellett a termelőkapacitásukat, ezért Gyulán és Sarkadon újabb üzemrészeket építettek saját forrásból. Félévszázados működése alatt a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet volt a térség legtöbb bedolgozót foglalkoztató háziipari vállalkozása.
2008-ban végelszámolták az időközben céggé alakult, Folkart Coop Kft. néven működő vállalkozást, a megmaradt daraboknak Vígh Imre igyekezett megfelelő kiállítóhelyet találni. Jelenleg a gyulavári kastélyban látható a szövetkezetről állandó kiállítás, ahová továbbra is várnak régről megőrzött kézműves munkákat.
A művelődési központban október 12-ig tekinthető meg a tárlat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
