NAGY MIHÁLY ZOLTÁN TÖRTÉNÉSZ TARTOTT ELŐADÁST Márton Áron erdélyi püspökről
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A meghívottat, a vendéglátókat és az érdeklődőket elsőként Kovács Péter plébános köszöntötte, aki Márton Áront az erdélyiek Mindszentyjének nevezte. Így fogalmazott: egy olyan mártír volt, aki mindnyájunk szívéhez nagyon közel áll.
Kovács József országgyűlési képviselő bevezető gondolataiban azt emelte ki, hogy a tárgyalt időszak a magyar történelemnek egy rendkívül szomorú időszaka. Beszélt arról is, hogy a gyulaiak két kiváló erdélyi születésű római katolikus püspököt ismernek, ezek egyike Márton Áron, a másik Apor Vilmos, aki sokáig itt volt plébános. Kovács József kifejtette azt is, hogy amikor Erdély kettészakadt, Márton Áron a déli részen maradt, hogy a kisebbségbe került honfitársait szolgálja és erősítse. Ezt követően nagyon drasztikus események következtek be az életében, mégis hű maradt önmagához és az erdélyi magyarokhoz.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója az előadót, Nagy Mihály Zoltánt mutatta be. A történész 1992-ben érettségizett a gyulafehérvári római katolikus fiúlíceumban, az úgy nevezett kisszemináriumban, majd hitoktatónak tanult, végül történelemből szerzett doktori fokozatot a Pécsi Tudományegyetemen. 2000-ben az Erdélyi Múzeum Egyesület keretében kezdte kutatni az erdélyi magyarok 20. századi történetét. 2008-ban Bukarestbe költözött, ahol a kultuszminisztérium magyar egyházügyi tanácsadója lett. 2010-ben megkapta a Román Nemzeti Levéltár igazgató-helyettesi tisztségét, de volt az ország külföldi reprezentációjára létrehozott Román Kulturális Intézet (ICR) alelnöke is. 2017-ben tért vissza Nagyváradra, a levéltárba.
Nagy Mihály Zoltán bevezetőjében Márton Áron életútját ismertette, amelybe az első világháborús részvétel és a hadifogság is belefért. Hosszasan elemezte a teológus kolozsvári éveit, amelyek nagyjából egybeestek a magyar egyetem megszüntetésének első esztendeivel, majd az Erdélyi Iskola című folyóiratban betöltött népművelői, szerkesztői szerepét részletezte.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A levéltáros úgy vélte, Márton Áront sokszor emlegetjük a zsidók megmentésében vállalt áldozatos tevékenységéért, ám ritkán esik szó egyházpolitikai intézkedéseiről, és az sem ismert, mennyi mindent tett az erdélyi magyar értelmiség kineveléséért. Úgy vélte, emberként, papként is csak ritkán értékeljük, a lelkületéről pedig szinte semmit sem tudunk. Megjelenés előtt álló könyvében személyiségének ezek a jegyei is előtérbe kerülnek.
Márton Áront államellenes összeesküvés miatt tartóztatták le a második világháború után, két évig vallatták, majd 1951-ben életfogytiglanra ítélték. A romániai társadalomnak ekkor már csak a 7 százaléka volt római katolikus, de ezek többsége magyarnak tartotta magát, kapcsolata nem volt a román állammal. 1948-tól 1990-ig ezt a viszonyt nem is szavatolta semmi a szomszédos országban. A négy erdélyi és partiumi katolikus püspökséget esperességé minősítették, a bukarestit és a jászvásárit összevonták.
Amikor 1955-ben Márton Áron amnesztiát kapott, ő lett az egyetlen felszentelt római katolikus püspöke Romániának. A hatalom ezért árgus szemekkel figyelte, hisz egyáltalán nem volt lényegtelen, mikor hol mit nyilatkozik. Mindennek ellenére 1956-ban Székelyudvarhelyen kilencszáz főt bérmált meg, miközben a téren, ahol a ceremónia folyt, több ezer hozzátartozó gyűlt össze, egész tömeg, sőt Márton Áron kérésére mindnyájan „ősi” viseletben pompáztak. Ugyanennyi fiatalt bérmált meg Marosvásárhelyen is, a Székely Autonóm Tartomány központjában is, amit a rezsim azért hozott létre, hogy innen fertőzze meg szocialista ideológiájával a székelyeket. A román állam nem tűrhette tovább a katolikus lelkész veszélyes ténykedését.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Petru Groza miniszterelnök utasítására 1957-ben házi őrizetbe helyezték, ezt 1967-ben oldották fel. Addig azonban a lakását bedrótozták, a lehallgató-készülékeket villanyszerelőnek álcázott ügynökök építették bele a falakba, s mintegy kétszázan dolgoztak a követésén, köztük papok is. Az állam civil embert akart csinálni belőle. A készülő könyv címlapjára emiatt egy nyakkendős Márton Áron kerül fel.
A magyar püspök lehallgatási anyaga 236 kötetet tesz ki, ez az egykori Szekuritáté legtetemesebb iratmennyisége. Az okmányokat Nagy Mihály Zoltán kilenc évig tanulmányozta, hogy felfedje, hogyan élték meg akkoriban a katolikusok a hitüket, érzékelt-e a Szentszék azt a küzdelmet, amit folytattak, és hogy megírja, milyen az, amikor a hited miatt zaklatnak és üldöznek. A leendő kötet szerzője szerint a kommunista rendszer emberei intézkedéseikkel épp azt akarták ellehetetleníteni, hogy a hit közösségi élmény lehessen, és a templomok kiürüljenek. Ezt el is érték.
A kiadvány magyarországi támogatással fog megjelenni, három szerző műveként, remélhetően idén nyáron.
