Szűcs Nelli önálló estjét láthatta a vigadó közönsége a Magyar Kultúra Napján
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Szűcs Nelli Fedák Sári című önálló estjével ünnepelni a Magyar Kultúra Napját a magyar kultúra városában a legjobb választásnak bizonyult. Hisz a darab azt a művésznőt, azt a beregszászi asszonyt mutatja be, akit azért hurcoltak meg és tiportak sárba, mert minden körülmények között vállalta magyarságát. Nem magyarkodó volt, amiként ez a műben elhangzik, hanem magyar.
A Nemzeti Színház művésznőjének előadása Fedák Sári rehabilitációja. Egy olyan embert állít elénk, aki a hétköznapokban kissé szomorkás volt, de a pesti színpadokra új színt és pezsgést vitt. Akit előbb a Tanácsköztársaság iránti kvázi-szimpátiája és vöröskatona-toborzása miatt üldöztek, majd a második világháborút követően állítólagos nyilaskapcsolatai miatt állítottak bíróság elé. Beregszászból induló életpályája Nyáregyházán ért véget. Jóllehet az első világháborúban saját pénzből rendezett be egy kórházat, temetését közadakozásból kellett megszervezniük barátainak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Nem vitás, Fedák Sári megosztó személyiség volt, ám az biztos, hogy csakis a színpadnak élt. Ő volt az első, aki elég bátornak bizonyult ahhoz, hogy az addigi érzelgős, édeskés hősnők helyett talpraesett nőket alakítson. Huszka Jenő Bob hercegében, majd Kacsóh Pongrác János vitézében is elsöprő sikert aratott, utóbbiban saját maga tervezte jelmezben játszotta Kukorica Jancsit. A 100. előadás után Ady Endre azt írta róla a Budapesti Naplóban, hogy a Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra, lerángatta onnan az autokrata királynőket, a szent és sérthetetlen formákat, a tradíciókat és a konvenciókat. Nekivágott a csatatérnek, és megnyert minden küzdelmet.
A valóságban is ez történt. A Népszínházban a korábbi kedvenc, Küry Klára háttérbe szorításával győzött. Épp emiatt az akkori sajtó igen sokat foglalkozott vele. Az újságírók úgy vélték, a kisasszony határozott szubrett tehetség. Bár pompásan táncol, szilaj temperamentuma szertelenségbe csap, gyakran a jó ízlés rovására. Énektudása is jóval gyengébb a játékánál.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A közönség azonban imádta. Erotikus kisugárzása elbűvölte a férfiakat, a nők elegáns ruháit irigyelték, utánozták. A színpadra lépve száját égő vörösre, szeme alját kékre festette, s tánc közben ruháját a megengedettnek számító boka helyett olykor a térdéig felkapta.
1907-ben irigyei azzal vádolták meg, hogy kikövetelt gázsija öngyilkosságba kergette Vidor Pál színházigazgatót, ezért külföldre menekült. Berlin, Bécs, Prága volt utazásainak és fellépéseinek színhelye. Budapestre 1910 májusában tért vissza. Szerepelt a Cigányszerelemben, a Leányvásárban, a Sybillben, később a Mágnás Miskában. Némafilmeket is forgattak vele, ám ezek nem lettek túl népszerűek. Drámai színésznőként viszont megállta a helyét: 1916-ban Molnár Ferenc a Farsang című darabjának főszerepében láthatta a publikum, majd Bródy Sándor A szerető című művében.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A primadonnaalkony azonban őt is elérte. Amerikai vendégszereplése megbukott, budapesti bemutatói sikertelenek maradtak, és Molnár Ferenc is elhagyta. Szereplési vágya azonban továbbra sem csökkent, egyéni műsorral indult országos körútra. 1933-ban megkezdte a Fedák-film, az Iza néni munkálatait, ám ennek sem lett eredménye. Az 1930–40-es években hazafias szervezetek rendezvényein vett részt, 1943-ban kiment a frontra a Tábori Színházzal, 1944-ben Ausztriába menekült a kommunisták elől. 1945 decemberében hozták haza a magyar kormány hivatalos kiadatási kérelmére. 1946-ban Népbíróság elé állították, végül felmentették. Karrierjének végét Honthy Hanna is előmozdította. A színésznő ököllel verte a miniszter asztalát, hogy Fedák Sárit eltiltsa a szerepléstől.
Szűcs Nelli mindvégig hitelesen alakította a kezdetben csapongó, sziporkázó, majd a sorozatos megpróbáltatások hatására egyre fegyelmezettebbé formálódó díva alakját a gyulai Vigadó színpadán. A publikum állva tapsolta meg produkcióját.
