a rendezvényen görgényi ernő mondott beszédet
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A magyar kultúra napját ünnepelték január 25-én Gyulán. A városháza dísztermében megrendezett eseményen a Budapesti Filharmóniai Társaság adott koncertet.
A megjelenteket Somogyváry Ákos, az Erkel Ferenc Társaság elnöke, az est házigazdája köszöntötte, majd Görgényi Ernő polgármester mondott beszédet.
– Gyula, a magyar kultúra egy olyan helyszíne – és nem csak a büszkén viselt Magyar Kultúra Városa cím miatt –, amelyről maga a „kultúra” kifejezés jut eszébe mindenkinek – mondta.
Mint mondta, a városi környezetben keressük a kultúra legmagasabb teljesítményeit.
– A város lelkét és szellemét csak úgy ismerhetjük meg, ha közvetlenül azt keressük, ennek a szellemiségnek a kialakulásában pedig a múlt mindig fontos szerepet játszik – a város múltja fontos része a városi ember öntudatának – fogalmazott.
Hozzátette: igaz, hogy a városokban ma koncentráltabban van jelen a kultúra, de annak gyökerei mégis a vidék talajból erednek, a népi kultúra, a népzene, a néptánc, a népköltészet jelentik a forrását.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– A magyar kultúra napja a Himnusz, mint vers befejezésének a napja, de a Himnusznak zenéje is van, amit városunk legnagyobb szülötte, Erkel Ferenc írt. Himnuszunk több mint nemzeti hitvallás – megalapozott választás, hogy ezt a művet emeljük e jeles nap középpontjába, hiszen a Himnusz egész kultúránk szimbóluma – hangsúlyozta Görgényi Ernő.
Mint mondta, ennek megértéséhez az irodalom és a zene oldaláról is meg kell közelíteni a kérdést. A 19. század közepén az európai írók figyelme a népköltészet felé irányult, amely felfrissítette az irodalom forrásait.
– A magyar irodalom nem csak azért „nagy” irodalom, mert a magyar nemzet benne nagyon európainak tűnik, hanem azért is, mert nagyon eredeti, nagyon jellegzetes, de nem azért mert – a kor akkori mércéje szerint – egzotikus, hanem mert egyfelől rendkívül zenei, másfelől mert oly érzékletesen nyúl a magyar lélekhez, mint kevés más nemzet irodalma.
A városvezető kifejtette, a zene terén is hasonló a helyzet. Az 1800-as évek derekán elsősorban a cigányzenével és a cigány szereplőkkel, mint a romantikus bohém- és egyéniségkultusz eszményi megtestesüléseivel azonosították muzsikánkat, pedig ez valójában tévedés volt, hiszen a cigányzenekarok repertoárja a magyar népzenén alapult, illetve azt próbálta utánozni.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A 19. század elején kezdődött az a gyűjtőmunka, amely során sokan – többek között Bartók Béla, Kodály Zoltán, Vikár Béla, Lajtha László – kivonultak a falvakba, visszanyúlva a „tiszta forráshoz”, az eredeti népdalok felvétele pedig világszerte ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy a magyar népdal sokkal gazdagabb, mint eredetileg hitték.
– A Himnusz csodás példája mind művészetünk sokrétűségének, mind zeneiségének, mind lélektani beállítottságának – dallam és költészet olvad egybe benne egy nemzet lelkét megjelenítve, úgy is mondhatnánk: a magyar nemzet titkai vannak beleszőve. Különösen alkalmas ezért arra, hogy általa ünnepeljük a magyar kultúrát, melyet újítsuk meg, ha szükséges, de soha ne adjunk fel! – húzta alá Görgényi Ernő.
A köszöntő után a Budapesti Filharmóniai Társaság adott koncertet.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
