Forrás: Femina.hu
A férfiak el sem tudják képzelni, mekkora nehézséggel állunk szemben mi, nők, amikor közeleg egy ünnepi alkalom, és nekünk úgy kell felöltöznünk, hogy az mindenkinek megfeleljen. A kérdés eldöntésében az a legutolsó szempont, hogy mi is jól érezzük magunkat a bőrünkben. Mert például ha nekem az lenne a legjobb, ha melegítőben és mamuszban vészelném át a téli ünnepeket, így mennék el a karácsonyi misére is, aztán a szilveszteri éttermi buliba, egészen biztosan kinéznének a szépen felöltözött tömegből. Másnap még vissza is hallanám, mekkora neveletlen vagyok, semminek sem adom meg a tiszteletet.
Nos, kinyitottam a szekrényeimet, és tartottam egy előzetes mustrát. A látottak alapján a következők történhetnek velem: választhatok fekete hosszú ujjú és fekete ujjatlan kisestélyik, csillámos és csillámtalan viseletek között. Ezek mindegyike térden felüli, ám az egyiknek még a háta is hiányzik, hogy szexisebb legyen. Tuti tehát, hogy ezekbe a rucikba nem izzadnék bele, bármekkora hepaj is kerekedne körülöttem. A baj csak az, hogy még nem leltem meg a halmazban azt a használható cipőt, ami illene hozzájuk. Nyáriban azért mégsem szeretnék feszíteni, ha nem muszáj. Mert hátha eszébe jut a váratlanul betoppanó, bejelentkező vendégnek, hogy meg kell néznünk a tűzijátékot, és akkor mit teszek? Kitipegek egy szandálban a mínuszos főtérre? A variáns ezért egyből bukik.
Sebaj, van még jó pár lehetőségem. Felvehetnék többek között kötött ruhát, hisz ebből a fajtából több színváltozattal is rendelkezem. Lilát, narancssárgát, drappot, barnát, feketét, zöldet egyaránt magamra tehetnék, és még hozzájuk passzoló csizmákkal is rendelkezem. A bibi velük csak annyi, hogy mindenikük lapos sarú, kitaposott, vagyis trampli. Úgyhogy inkább lemondok róluk. Maradnak a szövetnadrágok, hisz ezekből is van egy egész rend, amit kiteregethetek magam elé, blúzokkal, kosztümkabátokkal és kiegészítőkkel együtt, sőt még sminket is tudnék rittyenteni hozzájuk. Pont emiatt vagyok most nagyon nagy zavarban. Aludni sem tudok rendesen, dolgozni sem, és ha filmet kezdek nézni, abban is csak azt lesem, mi van a nőkön, és hogy az jól van-e úgy, ahogyan van.
Mindezek következtében szerintem a farmernél maradok majd, ezek közül is a gumírozott feketéknél, amelyekben le lehet ülni, mert nem tágulnak ki, s mert alájuk harisnyát is fel lehet venni, föléjük pedig jó vastag kötött pulóvereket, amelyekben még a hógolyózást meg a szánkózást is be lehet vállalni, no meg a hajnali hazafelé menetelést, ha úgy adódik.
A legjobb azonban az, gyanítom, ha megőrizzük a női nyugalmunkat, nem rohanunk túlságosan előre az időben, nem kapkodunk, nem veszünk össze fölöslegesen mindenkivel, maradt ugyanis még néhány óránk szilveszterig, ez idő alatt pedig minden a visszájára fordulhat.
