Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Magasan hordta a fejét és bódító illatot söpört magával. Szinte megölt az édeskésen hamiskás parfümjével. A haját feketére festette, pedig olyan szőke volt azelőtt, mint a szép Tisza, az ajkai közül pedig folyton elővillantotta három aranyfogát. Csaknem tüntetett velük. A ruha, amit ritkán cserélt le másikra, selyembrokátból készült, éppúgy, mint a középkori hercegnőké, de bukott színésznők módjára lekurtította, hogy kivillanjon alóla a vékonyka bokájára tetovált aranyhal.
A jelleme is ledér formát öltött, így egyre inkább hasonlítani kezdett arra a bronzszínű pillangóra, amely a cipőjét díszítette. Megőrjített ezzel! Vagy hogyan is mondjam? Hát egészen egyszerűen így: leginkább ezzel őrjített meg. Elvette a tiszta eszemet, és miközben mások a megrakott asztal fölött vacsoráztak, én az asztal alatt beleharaptam a lábikrájába. Először a szerelmemet rabolta el, másodszor megdézsmálta a maradék ifjúságomat, harmadszor bemocskolta a jó hírnevemet, negyedszer tönkre tette a becsületemet, ötödször kijátszott, megcsalt, átvert, hatodszor elrúgott magától, és mindezek után, hetedszer győzedelmesen, tisztára mosottan pattant be ismét a látókörömbe. Ekkor azonban már nem érdekelt.
Ekkor ugyanis már tisztán láttam, hogy rajongóinak, beteges hódolóinak seregét hosszú királynői uszályként cipeli magával, és díszmenetét a boszorkányok vijjogó kacagásával kíséri. Ezer férfi, ifjú és vén, bölcs és bolond, nős és nőtlen egy emberként őrül meg érte. Arra született, gondoltam én erre önmagamban, hogy tömegeket tegyen boldoggá, egyet pedig holttá. S az az egy én vagyok!
Alajos ezek után becsukta az 1880-as évek végére datált naplóját, amelyből a történetet felolvasta, s amelyet Karcolatok és rajzolatok címmel egy budai antikváriusnál vásárolt ócskaságként. Csak miután odahaza kinyitotta, szúrta ki a fedőlap hátoldalán a Tisza család ex librisét.
Sajnálom, hogy terjedelme miatt a napló többi részét most nem olvashatom föl neked, de egy mondatot, ha megengeded, átmásolok belőle a vendégkönyvbe, mondta a randink legvégén.
Két óra múlva visszatértem a cukiba, hogy megnézzem, mit hagyott ott magunk után. Az alábbiakat találtam a vendégkönyv utolsó lapjára írva:
On revient toujours á ses premiéres amours.
Vagyis: az ember mindig visszatér az első szerelméhez.
