Erdészné Németi Anikó és Erdész Ádám tartott előadást az Erkel Ferenc Emlékházban
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A Kulturális Örökség Napjaihoz hasonlóan a Kutatók éjszakája sem mozgat még meg tömegeket Gyulán, jóllehet idén jó néhány olyan előadásra lehetett volna elmenni, amely tartalmát nézve nóvumként hatott, és igyekezett nem túl sok időt elrabolni a hallgatóságtól. A várt siker elmaradása bizonyára annak is tulajdonítható, hogy ezen a hétvégén is több nagy rendezvény zajlott városunkban.
Erkel Ferenc szülőházában, az első németvárosi iskola épületében két ismert gyulai értelmiségi, Erdészné Németi Anikó magyar-történelem szakos gimnáziumi tanár és dr. Erdész Ádám, a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárának igazgatója tartott előadást. A háromnegyed órásra tervezett összejövetelen arról hallhattunk, mire helyezték a hangsúlyt kétszáz évvel ezelőtt a magyarországi iskolákban, és hogy Erkel Ferenc, nemzeti himnuszunk megzenésítője milyen oktatásban részesült.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Dr. Erdész Ádám bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy abból az időszakból alig maradtak fent iratok, csupán a javadalmazással kapcsolatos okmányokból vonhatunk le az akkori tanügyi rendszerre is igaz következtetéseket. A közvetett forrásokat neveléstörténeti könyvek, tanulmányok, tankönyvek egészítik ki, többek között Losonczi Hányoki István Hármas kis tükre. A gyulai kútfők közül Petik Ambrus kántortanító megyeföldrajza emelhető ki, amely gyakorlati pedagógiai célokra készült.
Arra a kérdésre, hogy Erkel Ferenc vajon milyen oktatásban részesült, Erdészné Németi Anikó válaszolt. Elsősorban az 1806. évi Ratio Educationisra utalt, amely I. Ferenc császárnak a Magyar Királyság területére érvényes tanügyi rendelete volt, és azt célozta, hogy jó alattvalók nevelődjenek. Ehhez olyan ismereteket igyekeztek átadni a kicsi felnőttként kezelt gyermekeknek, amelyeket hasznosítani tudtak a jövőben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
A jelenlévők hallhattak arról is, hogy Erkel Ferenc mindössze 17 éves koráig tanult. Az alsóbb osztályokat Gyulán járta ki, majd Nagyváradon és Pozsonyban okult. Zenei képzettségben ezzel párhuzamosan részesült, magánúton. Ez az időtartamú iskolázottság akkoriban teljesen elfogadottnak számított, felért egy főiskolai végzettséggel, Erkelnek pedig ennél többre nem is nagyon volt szüksége.
Szó esett Fáy András pedagógiájáról is, amely már egy egészen haladó szellemű, gyermekbarát műnek minősült, hisz már a tehetséggondozást is felvetette, s az is tisztázódott, milyen módszereket használtak az Erkel-korabeli iskolákban arra, hogy elindítsák és fejlesszék az önálló gondolkodást.
A rendezvény második részében a jelenlévők a Petik Ambrus által feljegyzett iskolai feladatokkal birkózhattak meg. Elődeik észjárásával megfejthették például azt, miért Gyula a legnevezetesebb az összes többi város közül, meg vagyon-e még a vár régi állapotában, meddig lakott benne a pogány, mikor és ki által verettetett ki belőle, s milyen régi épületek láthatók a településen.
