Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Tudnivalók a Ladics-házról

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. KULTÚRA • 2018. szeptember 12. 09:00
Tudnivalók a Ladics-házról
A kiállítóhely berendezése egy alaposan átgondolt terv eredménye

Kihasználtuk, hogy a Jókai utcai Ladics-házat két napra karbantartási munkálatok és csapatépítő tréning miatt bezárták, és gyorsan leporoltunk néhány fontos tudnivalót a kiállítóhellyel kapcsolatban.

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

A legtöbben ugyanis azzal vannak, hogy a Jókai utcai Ladics-házban ma is úgy van minden, mint amikor onnan a família eltávozott. Mintha legalábbis csapot-papot hátra hagyva, fejvesztve menekültek volna ki onnan. Sajnos ki kell ábrándítanunk mindazokat, akik eddig ebben a romantikus tévhitben éltek. Merthogy ez egyáltalán nincs így.

Mint minden kiállításnak, ennek is van egy rendezője, aki Bugár-Mészáros Károly. A szakember forgatókönyvet is készített arról, mit hogyan képzel el ebben az épületben, amelynek az előzményeiről szintén építészmérnöki tudásával pontosította az adatokat. Ebben jegyezte meg, hogy a Jókai utca 3., illetve az Árpád utca 3. szám alatti ingatlanok is a jómódú család tulajdonában voltak.

Bugár-Mészáros Károly az intézményt polgári életmódtörténeti múzeumnak nevezte el, és adott rá egy már létező, sőt mindmáig létező példát is, a soproni Fabricius-házat, amely a Zettl-Langer-gyűjteménnyel hozható összefüggésbe. A ház struktúrájáról azt állapította meg, hogy az 1801-es tűzvész után építették újjá. Árulkodó jelnek találta, hogy az üvegszoba és a jelenlegi 3. szoba között megmaradt egy barokk zár, és hogy az utcai sarokszoba alá nem terjed ki a pince, amiből arra következtetett, hogy az ingatlan előkertes lehetett.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő

Azt is tényként kezelte, hogy a bejárata nem ott volt, ahol most van, és eredetileg kosáríves záródásúra képezték ki. Az utcai homlokzat mögött tehát két szoba húzódott meg, a jelenlegi harmadik és a negyedik. A harmadik ebédlőként, vagyis szalonként szolgált, és csak ünnepek alkalmával használták: ebben zöld színű empire díszítőfestést tártak fel. A negyedik helység volt a háziasszony nappalija és hálója. Az ötödiket, amely befelé mutatott, a gyermek használta, és mivel szomszédos a konyhával, búbos kemence lehetett benne. Ráadásul alá is volt pincézve. Utána következett a szabadkéményes tágas konyha, amelyben fürödhettek és moshattak is. A mai konyha helyén (ez nem igazán látogatható) viszont egy alsó szobát tartottak fent a cselédnek vagy a nevelőnőnek. Ebből nyílt a kamra, a mai éléskamra.

Az első bővítésre 1810-ben került sor: a mai szárazkapu helyén ekkor kialakítottak egy szobát (itt elsősorban az országon átvonuló katonákat szállásolták el). A szárazkapu a mai első szoba helyére került, az első szoba pedig ott kezdődött, ahol ma a második.

Az épület további átalakításokon is átment, ezekről egy következő bejegyzésben számolunk be. Arról is szót ejtünk majd, milyen elképzelés mentén formálta meg Bugár-Mészáros Károly a Ladicsok otthonának imázsát. Előfordulhat, hogy számos meglepetést tartogatunk olvasóinknak és a Ladics-rajongóknak.

Befejezésül tessék elhinni: amit ma a házban látunk, az mind egy alaposan átgondolt terv eredménye, akárcsak a Százéves cukrászda esetében. Az sem marad titok, hogy nem minden, ami a lakásba ennek a munkának a során bekerült, tartozott egykoron a famíliához, bármennyire is szerettek gyűjtögetni, halmozni.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)