Gyulai Hírlap - Phil újra Magyarországon

Az immár Havasi István-díjas Lőkös Ildikó dramaturg kiváló érzékkel választotta ki a darabot az üzenethordozásra. A felolvasószínházak mindig sokkal életszerűbbek, hiszen egy darab sokszor a szemünk előtt alakul ki, a karakterek előttünk formálódnak meg – remélem, lesz valódi előadás belőle, hiszen sok lehetőséget tartogat még ez a szatíra, mind szerepkibontásban, mint zeneileg.

Csak játszunk el a gondolattal, hogy egy világsztár, történetesen Phil Collins (Hegedűs D. Géza) országunkba érkezik, mert megcsömörlött és mindent alulról és elölről akar kezdeni, az ismeretlenség homályából, névtelenül. Éppen kapóra jön neki, hogy lecseréli dobosát a budafoki illetőségű Különutas együttes. E-mailben jelentkezik a Különutas frontemberénél, Zsoltinál (Darvasi Áron). A korábbi dobos, Agár (Márfi Márk) az együttes legjobb zenésze és legnépszerűbb tagja volt, akire tapadnak a csajok, mégis egy lánnyal találja meg a boldogságot, aki kitart mellette és önjelölt menedzsere is. Zsanett (Rudolf Szonja) egy odaadó, szimpatikus karakter. Amikor kiderül, hogy tudása nem pótolhatatlan, bosszút forral. Közben megérkezik Phil, aki erőteljesen megosztja a Különutas tagjait. A tehetséges, szegény családból származó basszer, Szőrös (Kovács Máté) hamar lepacsizik Phillel, a szólógitáros, realista Pécé (Dino Benjamin) nehezen áll rá a közös munkára, Zsolti pedig vergődik döntésének súlya alatt. A srácok sejtik, hogy a világhírű dobosra támaszkodva ők maguk is előbbre juthatnak, nem csak anyagilag, hanem zenei, szakmai tudást tekintve is.

Mindenképpen reálisnak kellene tartanunk a gondolatot, hogy egy zseniális, hatvanas éveiben járó ikon egy olyan országba látogat, ahol végre senki lehet. Azért is kiábrándító a darab, mert ebben az országban még senki sem lehetsz! Irreális azonban, hogy Phil már megérkezésekor remekül és archaizálva beszéli a magyar nyelvet. Ennek oka, hogy évek óta nagy szerelemben él Petőfivel – értjük a kultúramentő szándékot.

Valós szerelem bontakozik ki közte és Zsolti anyukája, Kati néni (Börcsök Enikő) között. A szerelmi szál színpadi kidolgozása még feladat, hogy jobban megértsük, mennyire különös találkozás ez. Talán erősebben ki kell hangsúlyozni, hogy mindebben a kelet-nyugat találkozása is benne van a vasfüggönyön túl. Generációk találkozásáról is szól a darab, a fiatal, feltörekvő tehetségek és az idős, tapasztalt, megfáradt talentum találkozásáról. Ahogyan a vidékiességről, az elrontott életlehetőségek kilátástalanságáról, a magyar pesszimizmusról és tehetségelpazarolásról.

Legszebb példája ennek Báró Béla (Lukács Sándor) szerepeltetése, aki egy kiskőrösi kocsma üzemeltetője, egykor tehetséges dobos, aki azonban sehová nem jutott. Ahogyan a menye, Báró Péterné (Márkus Luca) sem, aki folyton a Szomorú vasárnapot játssza a sarokba tolt pianínón. Annyira magyar, ugyanakkor annyira figyelemfelkeltő, hogy ismét csak sajnálni tudom, hogy nem ült 20-30 diák pluszban a sorok között, hiszen elsősorban nekik szól az üzenet.

Maros András és Szálinger Balázs mindketten a 70-es generáció tagjai, akik értik, érzik, hogy nagy baj van, celebszatírájukat bármelyik világsztárra írhatták volna, aki kiemelkedett abból a környezetből, amely az átlagembert megfojtja. Minden gyermek elkezdi valahol, majd válhat Phil Collinsszá, aki hétszeres Grammy-díjas, Oscar- és Golden Globe-díjas angol dobos, énekes, dalszerző és színész. Merni kell álmodni, akarni és tenni kell a sikerért, keményen meg kell dolgozni érte és akkor érthető lesz az üzenet: „Oh, think twice, it's another day for you and me in paradise.”