Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Elek Tibor várszínház-igazgató köszöntőjéből megtudhattuk, hogy a két éve elhunyt elődje, Gedeon József által megálmodott gyulai jazzfesztivál nemcsak a hagyományhűség, de az igény miatt is mindenképpen méltó a folytatásra. A le-lecsapó záporoktól szeszélyes július ellenére a szervezők jó megérzéssel ragaszkodtak a fesztivál patinás környezetéhez. Aki hallott már jazzmuzsikát a téglafalak között, jól tudja, hogy nemcsak akusztikailag kivételes, de az atmoszférája is egyedülálló a várszínpadnak. Megadatott: az éjjelre ígért égi áldás már csak az üres színpadot áztathatta.
Binder Károlyt nem kell bemutatni a jazzrajongóknak és a gyulai kultúrafalóknak sem: a négy évtizede aktív, Erkel Ferenc-díjas zongorista-zeneszerző már-már hazajár városunkba, ahol koncertjein túl rendszeres résztvevője a várszínház több prózai előadásának is. Az idei fesztiválon fellépő kvartettje – névadójának szakmaiságához hasonlóan – a tradíciók szem előtt tartásával, ugyanakkor élettel teli, friss repertoárral szolgált a hallgatóságnak. A zongorista szerzeményei Borbély Mihály (szaxofon, klarinét, tárogató), Fonay Tibor (nagybőgő) és Benkó Ákos (dobok) játékával kiteljesedve, akusztikus hangszereken, mégis izgalmas mai lendülettel szólaltak meg. Ez egyértelműen köszönhető a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzdobtanárának, akinek elképesztően technikás és feszes játékát már több zenekarban (Binder trió, Syrius Legacy) megcsodálhatta a helyi és ide látogató publikum.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A második fellépő a Szakcsi Lakatos Béla (Rhodes piano), Fekete-Kovács Kornél (trombita), Fenyvesi Márton (gitár), Orbán György (nagybőgő) és Kőszegi Imre (dobok) zenészekből álló Rákfogó volt, amelynek Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongorista alapítója idén ünnepli 75. életévét és hat évtizedes zenei munkásságát. A hetvenes években működő legendás jazzcsapat pár éve újraalakult, ám sajnos a kvintett „nagy öregjei” közül már nem mindenkit fogadhattunk a várszínház deszkáin: egykori zenésztársai koncertjüket a pár hónapja elhunyt Babos Gyulának ajánlották. (A legendás gitárost, Makrokozmosz nevű zenekarában tavaly láthatta utoljára zenélni a gyulai jazzünnep közönsége.) Az új zenész természetesen nem vallott szégyent, Fenyvesi Márton olykor Pat Methenyt idéző, grandiózus hangzású, pontos játéka kiválóan illett a légies zongorafutamokhoz és az elektronikus effektezett trombitahangokhoz. A Rákfogó a hazai jazz hőskorának alaphangját megspékelte a következő nemzedékek tehetségével, hangzásával, és ezzel új (hang)színt hozott az idei programba. Repertoárjukban saját szerzeményeiket és néhány klasszikus téma átdolgozását hallhattuk.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kvartett és az ötösfogat után csakis egy szextett következhetett. Az est külföldi sztárvendége sem lógott ki a sorból: Nicolas Simion szintén ifjú talentumokkal frissítette föl csapatát. Az erdélyi származású, Németországban élő jazzszaxofonos nemcsak többgenerációs, de igazi nemzetközi orkesztert hozott létre Piotr Wojtasik (trombita), Mike Roelofs (zongora), Martin Schulte (gitár), Michal Baranski (nagybőgő, basszusgitár) és Silvio Morger (dob) muzsikusokból. A zenei kísérletezés ebben a formációból sem hiányzott: a színes összetételű group javarészt a bebop, a hardbop és a dixieland műfaji keretei között, Bartók Béla és Kodály Zoltán előtt is tisztelegve tekint vissza a kelet-európai zenei tradíciókra, ezzel létrehozva egy különleges dallamvilágú, páratlan ritmusokat kombináló, szenvedélyes experimentumot. A Nicolas Simion Group – európai turnéjának első állomásaként – először Gyulán mutatta be ezt a zenei érdekességet, úgyhogy aznap premiernek volt tanúja a XXVII. Gyulai Vár Jazz Fesztivál közönsége. Akárcsak a színpadon, úgy annak előtte is: idősebbek és ifjak, régi törzsközönség és hagyományfolytatók.
