Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Herczku, Lackfi és Sinha zenélve szabott embert a Gyulai Várszínházban

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. KULTÚRA • 2018. április 12. 10:35
Herczku, Lackfi és Sinha zenélve szabott embert a Gyulai Várszínházban
Nagyon szépen ünnepeltük együtt a magyar költészet napját

Ágnes dalolt, János verselt, Róbert pedig pengette a húrokat, így lett teljes a magyar költészet napi előadás a Gyulai Várszínházban. A produkció, amelyből CD is készült, Lackfi János legújabb kötete után kapta a nevét.

herczku ágnessinha róbert és lackfi jános

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Herczku Ágnes, aki többnyire, és egyáltalán nem meglepetésként gyönyörűen énekelt, nóta- és verssorokat elindító összekötőszöveget fogalmazott meg, már az első szám után maga mellé hívta a szavak igazi mesterét, Lackfi Jánost. A poéta illedelmes köszöntő helyett azt mondta, kicsit zavarba ejtő élő költőként fellépni, mert a rendes költők már mind meghaltak.

Ehhez kapcsolódóan elmesélte, egyszer egy kis srác azzal állította meg Kosztolányi Dezsőt, hogy megkérdezze, mivel foglalkozik, majd azt is, hogy mikor született, végül meg azt, hogy mikor halt meg. A várszínház meghívott vendége erre papírral igazolta, nem tréfa, ő valódi élő költő, s bemutatta az Emberszabás című kötetét, amely a 2010-től 2016-ig terjedő korszakának verstermését tartalmazza. Figyelmünkbe ajánlotta azt a CD-t is, amely a könyvhöz készült Herczku Ágnes és Sinha Róbert közreműködésével.

Az aktualitásoknál maradva, és az előző nap Gyula városában járt Varró Dánielhez csatlakozva kifejtette, miután a költeményeik mindenféle iskolai tankönyvben megjelentek, azért is, hogy a pedagógusok velük és általuk mérgezzék a gyerkőcök lelkét, internetes csetepaték bontakoztak ki. Erre föl írta meg a Komoly verset komoly szavalóversenyekre című komoly versét. Az Ünneprontó vagy -javító kérdésekben pedig arra adott választ, hogy: „Mondd, mi a vers, és mire jó?”.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Ezenfelül Lacfki János arról is beszélt Gyulán, hogy a művészet mibenlétét firtató költeménye is van már. Ez úgy keletkezett, hogy Grillus Daniék megkérték, írjon verset a Magyar Nemzeti Galéria képeihez. A Kaláka együttes Arany János Írószobám című dalához komponált utolsó perc utáni Lackfi-nótika, a Patikus dal azóta így kezdődik: „Az én nevem Csontváry / Kosztka Tivadar. / Jöhet engem csodálni / Mind, aki akar”.

A magyar líra estje nem telt el gyász és családi történetek nélkül. A hatgyermekes apuka elmesélte, a huszonharmadik házassági évfordulójukon huszonhárom verssel lepte meg feleségét. A gyűjteményben két ember rendkívül bonyolult kapcsolatrendszerét próbálta meg feltérképezni a hisztiktől a kimondásokig és a kimondatlanságokig, az örömöktől a bánatokig. Megtudtuk, hogy barátjával ellentétben, aki poligám, de nem gyakorló, ő maga poligám, és gyakorló, merthogy a kedvesében több asszonyt, vagy asszonyi karaktert is szeret. Ezt már rímekbe szedve fejtette ki. Azt is, hogy van két angyalkájuk, akik a várandóság néhány hónapja után visszafordultak. Róluk is mondott egy verset.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A következő percekben a vidámabb műfaj vette át a vezetőszerepet. Lackfi János kedvencét, a végtelennek tűnő várakozásról szóló Tengerszemet megzenésítve hallgathattuk meg. A szintén ide tartozó Kései című versét a nagymamájának dedikálta, aki 96 évig élt, de még mindig nagyon intenzíven jelen van az életében. Az édesapjáról a Kapaszkodomban vallott a következőképpen: „Apám tudott motorozni, bár a vagánykodó motorosoktól viszolygott, szédítő volt a Jawán ülni, sokkal látványosabban suhant körülöttünk a tér, mint mikor autóban utazik az ember, nem sokszor használtuk a járgányt, nem sokszor ültem mögötte, de nehézkes, kabátos öleléssel még most is kapaszkodom, hogy le ne essek”.

És mivel Arany János idén 201 éves, amennyi soha többé nem lesz, a Gyulán már elszavalt Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta című költemény ismét felcsendült. Az utánzásoknál és a példaképeknél maradva Lackfi János kiemelte, Varró Dániel Boci-boci tarka sorozatára az volt a reakciója, hogy a régi magyar költők hangján ő is írt egyet, egy cicamicásat.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Herczku Ágnes és Sinha Róbert zárószámában a zabolátlanság jegyében mélyedhettünk el, majd a ráadásban el is elmerenghettünk afölött, miként elmélkedett Lackfi János aránytalanul sokáig azon, hogyan fordítsa le mai nyelvre Petőfi Sándor magyar-latin sztoriját arról, miként csapták ki az iskolából.

A szerzők nemcsak beszéltek és nótázzak a gyulai színházban, hanem sorsoltak is. A játékban egy magyar népdalt kellett megfejteni (a létező négyből), amihez egy francia ballada jelentette a támpontot, ráadásul úgy, hogy ennek sem a középkori francia nyelve, sem a története nem jelentett segítséget. Később derült ki, hogy a megfejtés kulcsa a feladvány dallamában rejlik, ebből kellett kitalálni, majd törvénytelen módon, bekiabálással közölni. Gyula városa, hála istennek, ezúttal sem vallott szégyent: Bea volt annyira kedves, hogy megadta a jó választ, így az előadók is időben hazamehettek. A helyes megfejtő díjat is kapott: Lackfi János CD-s könyvével, vagy helyesebben: könyves CD-jével jutalmazták.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)