Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Három költő varázsolt Arany János szellemében a Red Hole kocsmában

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • G. K. E. • KULTÚRA • 2017. november 14. 09:00
Három költő varázsolt Arany János szellemében a Red Hole kocsmában
A Magyar Nyelv Napját új helyszínen és gitárkísérettel ünnepelték meg a gyulaiak

Farkas Wellmann Éva, Ármos Lóránd és Bék Timur a Költői varázs című beszélgető estre látogatott el Gyulára, a Red Hole Music Pubba, ahol az Arany-emlékév keretében dr. Elek Tibor irodalomtörténész, színigazgató kérdéseire válaszoltak a Magyar Nyelv Napján, november 13-án este. Az Erkel Ferenc Művelődési Ház rendezvényén Varga Zsolt gitárművész, zenepedagógus muzsikált.

____Eredeti-GYHRCSD001.jpg

Három költő varázsolt Arany János szellemében 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A költő nem csak nyelvet ápol, esztétikai élményben is részesít

1844-ben ezen a napon, vagyis november 13-án döntött az országgyűlés arról, hogy a magyar lesz az állam hivatalos nyelve a német helyett. Ez egy hosszadalmas politikai küzdelem nagy hatású eredménye volt, fejtette ki bevezetőjében dr. Elek Tibor. 2011-ban újabb határozat született. Ekkor november 13-át a Magyar Nyelv Napjává tette a Parlament. A Magyar Nyelvápolók Szövetsége korábban egy áprilisi napot ajánlott ennek megünneplésére, mivel akkor nyitották meg a Magyar Nyelv Múzeumát Kazinczy Ferenc széphalmi mauzóleuma mellett. A nyelvápolók ezzel a figyelmet szerették volna ráirányítani a magyar kultúra egyik legmeghatározóbb elemére.

Nem véletlen, hogy Katona Katalin, az Erkel Ferenc Művelődési Központ ügyvezető igazgatója költőket hívott meg erre az estre, mutatott rá dr. Elek Tibor. Hisz az írók, a költők azok, akik a legtöbbet foglalkoznak a nyelv ápolásával, szinte hivatásszerűen és sajátos eszközeikkel. Ők azok, akik felelevenítenek régi szavakat és újakat hoznak létre, őrzik és használják a nyelvet, amellett, hogy esztétikai élményben és költői varázsban részesítik az olvasókat.

A meghívottaknak, Farkas Wellmann Évának, Ármos Lórándnak és Bék Timurnak egy-egy verset kellett kihúznia egy kötegből, ezek mindenike 20. században született és a magyar nyelvvel foglalkozik, a magyar nyelv jelentőségét próbálja megközelíteni. A vendégek további feladatokat is kaptak.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Az anyanyelv maga az őszinteség

Mivel rendezési elvnek is kellett lennie, időrendi sorrend állott fel. Ennek megfelelően elsőként Ármos Lóránd olvashatta fel Reményik Sándor Ige című költeményét. Ezután kommentálnia is kellett a versszakokban megfogalmazott gondolatokat. Ehhez annyi szabadságot kapott, hogy saját élethelyzetét, a vershez való viszonyát is belekomponálhatta rögtönzésébe.

Ármos Lóránd bevallotta, amikor a verset kézbe vette, ismét nagykárolyi középiskolásnak képzelte magát. Hisz amikor versenyre, ünnepségre készültek, folyton előjöttek a magyar nyelvet dicsőítő irodalmi művek. Romániában ennek többletjelentősége volt, ezért egyfajta szent igeként tanulták meg és szavalták el ezeket az alkotásokat.

Arra, hogy valójában mit jelent az anyanyelv, akkor jött rá, amikor 18 évesen bekerült egy román közegbe, ugyanis elment jogot tanulni Temesvárra. A bánsági nagyvárosban az történt vele, amit Jókai Anna fogalmazott meg rendkívül érthetően: „Ha az ember nem az anyanyelvén beszél, egy icipicit hazugságra kényszerül mindig. Nem azt mondja, amit valójában szeretne, hanem amit zavar nélkül ki tud fejezni. Aki az anyanyelvét felejti el, az őszinteséget felejti el örökre”.

Jóllehet hosszú időre elkerült a tömbmagyarságból, nem felejtette el az anyanyelvét, ám amikor nem a sajátját használta, mindig baromi kellemetlenül érezte magát. Mind Temesváron, mind Írországban, hangsúlyozta Ármos Lóránd.

 

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Nyelvével még egyetlen nemzet se nemzett

Bék Timurnak Faludy György 1940-ben Párizsban írott Óda a magyar nyelvhez című verséhez lett szerencséje, amelyről úgy vélte, eléggé patetikus. Meg is lepte, hisz számára ez egy teljesen ismeretlen hangnem Faludy részéről, nem illik bele a róla kialakított képbe. Közben arra is oda kellett figyelnie, hogy jól jöjjön ki a felolvasásból, ne zavarodjon bele, ne akadjon össze a nyelve. Erre az egykori földrajz tanára jutott eszébe, akitől azt hallotta, hogy bár nyelvében él a nemzet, nyelvével még egyetlen nemzet se nemzett.

A szegedi egyetemista a Dunántúlon nőtt fel, ezért számára teljesen természetes volt, hogy magyarul szólaljon meg, és mások is magyarul szóljanak hozzá. Amikor viszont először Budapesten járt, és betért egy kávézóba, idegen, bizsergető érzést váltott ki belőle, hogy angolul köszöntötték, angolul kezdtek beszélni hozzá. Rájött, mennyire fontos a nyelv.

A vészhelyet érdekessé teszi, s talán még meg is menti

Farkas Wellmann Évának Illyés Gyula Koszorú című versét kellett tolmácsolnia. Felidézte, hogy a költeményt 13 éves korában olvasta el először, az általános iskolában, ahol Dávid Gyula irodalomtörténész, szerkesztő leánya, Dávid Katalin tanította a magyar irodalomra.

– Amennyire képlékeny, ugyanannyira fontos, tartalmas massza a nyelv. Akkor válik érdekessé, akkor nő meg a jelentősége, amikor veszélybe kerül, amikor a hordozója betéved egy másik közegbe, és ott sérülékennyé válik amiatt, hogy nem beszéli a helyiek nyelvét – hangsúlyozta a költőnő, majd üzenete alátámasztására előadta egyik személyes mezőségi élményét. Meghatotta, hogy a régi helyi magyarok táncait románok mutatták be a mai helyi magyaroknak, akik megnézték és megtapsolták. Ők azok közé tartoznak, akik már nem beszélik az anyanyelvüket.

 

____Eredeti-GYHRCSD026.jpg

 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Mindhármuknak lesz még egy-egy kötetük

A második körben a meghívottak saját verseikből olvastak fel, és tartották magukat ahhoz a kérelemhez, hogy a választott mű tematikailag kötődjék a nyelvhez. A harmadikban, azaz az utolsóban Arany Jánoshoz kapcsolódó alkotásaikat osztották meg közönségükkel. Mivel Ármos Lórándnak nincs ilyen költeménye, keresett egyet, amelyben szerepel az arany kifejezés.

Az est költői arról is beszámoltak, mire készülnek, miféle szakmai bravúrra. Farkas Wellmann Éva például újabb sikerre, hisz nemsokára fog megjelenni a harmadik kötete, a Parancsolatok. Bék Timur főként az időről és a kozmikus fogalmakról ír, szonett-koszorúkon és versvégeken dolgozik, finalizál és készülődik a tavaszi bemutatóra. Ármos Lóránd pedig végre tudja, mi lesz az egyelőre még csak épülő kötete témaköre (meglehetősen sötét, ha azt nézzük, hogy ezek egyike ezzel indul: milyen kölyköket nevelsz magadban?, majd valaki felvágja az ereit), ehhez gyűjt anyagot. Mindezidáig fordítva csinálta: előbb megvoltak a versek, utána lett a kötet.

A poétika gyönyörét Varga Zsolt gitárművész stílusosan összeválogatott zenei bejátszásai fokozták.

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)