Kiss Ramóna és Vastag Tamás az Almásy-kastély teraszán mesélt magáról
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Természetesen a fő téma az esti darab volt, és annak előkészületei. Az Almássy-kastély kávézójában szó esett arról is, hogy mennyi az átlagos felkészülési idő, hogy mennyire nehéz a hangokat úgy formálni egy musicalben, hogy ne váljon az egész egyhangúvá, és arról is halhattunk, hogy vannak-e babonáik a színészeknek a fellépés előtt.
– Ha elkészül egy darab, és megvan a premier, akkor azt mondom a szüleimnek – akik egyébként minden premiert megnéznek –, hogy a 9-10. előadást nézzék meg, mert akkor lesz a legjobb az egész – mondta Kiss Ramóna a közönségnek.
A pályáról, magánéletről, a munka előnyeiről és hátrányairól és a színészi játékról is szó volt. – Szeretem idézni Frank Sinatra szavait: „Majd alszom, ha meghaltam”. Eszerint élek mái napig. Ami számít, az az, amikor fellépsz arra a színpadra, és az, hogy abban a három órában mi az, amit át tudsz adni a közönségnek – fejtette ki Vastag Tamás.
A magánélettel kapcsolatban is kérdezte őket Csomós Éva. – Mindig azt vallom, ha elérek a szakadékhoz, akkor majd átsétálok a hídon, mert az élet dönti el, merre tovább – válaszolta Kiss Ramóna.
Arra a kérdésre, hogy miért éppen a zenében és a színházban találták meg önmagukat – hiszen mindketten teljesen eltérő pályára készültek régebben – Vastag Tamás a következő választ adta: – Szeretek sokáig aludni, és az éneklésben, illetve a színházban ez a jó, rugalmas az egész. És ez amennyire szabaddá tesz, annyira magához is bilincsel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
