Képünkön (balról jobbra): Kiss Ottó, Lovász Andrea és Kiss László
Fotó: Mogyoróssy János Városi Könyvtár
Lovász Andrea már jó pár éve Gyulán él, a Székelyhídról származó kritikus és mesekutató ugyanazon a meseirodalmon nőtt fel, mint bárki más, de román meséket is olvasott. Kolozsvárott filozófiát tanult, szakdolgozati témájának pedig a mese fenomenológiáját választotta. A mesekutatással egy ideje nem foglalkozik.
Elmondása szerint a kétezres évek elején sok felnőtt író kezdett gyerekkönyveket írni, az irodalom a meseiség felé haladt. Azóta is ezekkel foglalkozik, ha kell, akkor keményen kritizál, mivel szerinte szelektálni kell a meséket, ezért „aranyásónak” tartja magát. Természetesen régebben is születtek ilyen regények, de nem volt meg az említett áttörés.
Kiss Ottó is ennek az áttörésnek az idején kezdett a gyermekirodalom felé fordulni. Azt mondta, hogy nem volt tudatos a váltás, és a gyakorlati ok, hogy rövidebbek a könyvek. Azt mondja, hogy Andrea hatása is közrejátszott, magától valószínűleg nem publikálta volna ezeket az alkotásokat. Számos inspirációja volt már az írás során, mióta megszületett kislánya, Boróka, ő lett az igazi múzsája. Legújabb könyvét is miatta kezdte el írni, folyamatosan benyomások érik, sőt, előfordult, hogy változtatás nélkül írt szövegeket tőle a könyvébe.
Lovász Andrea szerint az a jó gyerekkönyv, amit anya is élvez, attól, hogy a gyerek sokszor kéri, hogy olvassák fel neki, még nem feltétlenül lesz jobb minőségű. Azokat a könyveket kell keresni, amit mindenki örömmel fog a kezébe. Be kell rántani mindenkit, és nagyon fontos, hogy legyen egy átmenet, amely a kamaszokat tereli a szépirodalom felé. Ez Kiss Ottó szerint is így van, szerinte nehéz ebben a korban olvasnivalót találni.
Feljön a szó a Csillagszedő Márióról, amely Kiss Ottó első nyitása volt a gyerekirodalom felé. Egy nem ismeretlen, de nem igazán használt stílust használt abban a kötetben, amelyet svéd típusú gyerekversnek hívnak. Azt mondja, hogy ezzel megtalálta azt a hangot, amelyről úgy érezte, hogy érdemes csinálnia. A legújabb, idén megjelent könyve a Ne félj, apa! is ilyen stílusban íródott. A címet Boróka miatt adta a kötetnek, sokszor mondta neki ezt, ezért erre lett felépítve a könyv és a szerkezet is.
Lovász Andrea úgy véli, hogy nagyon hiányzik a kortárs gyerekkönyvekből az intelligens humor, és kérdéses, hogy mennyire lehet személyes egy ilyen írás, mennyire engedheti közel magához az író az olvasóit. A Ne félj, apa! mindkét kérdésre megadja a választ. Zárásként Kiss Ottó felolvasott a kötetből, Lovász Andrea pedig az általa sütött kuglóffal kínálta meg a beszélgetés vendégeit.