Dr. Kósa László a reformkori műtárgygyűjtésről beszélt a gyulai könyvtárban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az első előadó dr. Kósa László professzor emeritus akadémikus volt, aki a reformkori műtárgygyűjtésről beszélt. Elmondta, hogy a reformkor elején csekély számú szellemi munkás volt jelen Gyulán és környékén, ezért Kornéli Ambrust tekinthetjük az egyik első műgyűjtőnek, aki az apjától örökölte a gyűjteménye első darabjait. Később sikerült ennek a szenvedélynek a szeretetét átruháznia unokaöccsére, Mogyoróssy Jánosra is. Ezek a fiatalkori élményei egészen haláláig meghatározták a munkásságát, a gyulai mű- és régiséggyűjtés központi alakja lett. Magángyűjteményének alapja volt a Békés vármegyei múzeumnak, majd a városi könyvtárat is megalapította.
Kónya István
Dr. Dusnoki-Draskovich József egyetemi adjunktus Mogyoróssy Jánosról és a könyvtár történetéről adott elő. Elmondta, hogy Mogyoróssy Gyulán, Aradon, Egerben és Nagyváradon is tanult, de a tanulmányait végül nem tudta befejezni. Akármerre járt, munkássága során külön figyelmet szentelt a történelemnek és Gyulának, 1828-tól a gyulai uradalomban kezdett szolgálni, ezután nyitotta az első magánykönyvtárát.
A harmadik előadáson dr. Héjja Julianna Erika levéltáros a reformkori könyvforgatók olvasmányélményeiről beszélt. A reformkori kulturális forradalom teljesen megváltoztatta az olvasáshoz való viszonyt. Ahogy fogalmaz, egyfajta „olvasási düh” alakult ki, mindenki könyveket akart, olyan új célcsoportok jelentek meg a kiadók számára, mint a nők és a gyerekek. Az szépirodalom mellett az ismeretterjesztés, a tudomány, a ponyvairodalom és a kalendáriumok is megjelentek, de ekkor vált népszerűvé az olvasónapló és az olvasmánykivonat-készítés is.
Dr. Dusnoki-Draskovich József, Elek Tibor és dr. Erdész Ádám
Egy rövid szünet után dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatója folytatta a konferenciát. Előadásának témája a tárca műfaja volt, melynek a „Vonal alatt” címet adta. Nem véletlenül, hiszen a tárcarovat tényleg egy vonal alatt helyezkedett el a korabeli újságokban, ide kerültek ugyanis a könnyedebb témák, mint a szépirodalom, esszék vagy a publicisztika. Magyarországon ez leginkább akkor terjed el, amikor az olvasóközönség is kiszélesedik. A legkiemelkedőbb témák a középréteg élete és az alacsonyabb társadalmi rétegek körülményei voltak.
Ladics Gyula könyvvásárlási szokásairól is hallhattunk egy előadást dr. Bódán Zsolt levéltáros tolmácsolásában. Ladics életének jelentős hányadát a fővárosban töltötte, ott gyűjtötte össze magánkönyvtárát. Módszeresen vezette a megvásárolt könyveit, összesen körülbelül 476 kötetet. Listájának köszönhetően tudjuk, hogy az egyes köteteket mikor vásárolta és mennyiért. A korszaktól „elvárt” könyvtárat hagyott hátra, amiben az igazán meglepő, hogy összesen négy olyan könyve volt, ami nem magyar nyelvű volt.
A konferenciát Elek Tibor irodalomtörténész zárta, aki a modernkori szépirodalomról beszélt gyulai viszonylatban. Elmondta, hogy Simonyi Imre mindenkire hatással volt és van, aki Gyulán írt, majd kiemelten említette Kiss Ottót, Becsi Andrást, Szabó Tibor Benjámint és Kiss Lászlót is.
