Az én kedvenc képem: Focht Anita Esős estéje
Fotó: Gyulai Hírlap
Ha idáig eljutott a tisztelt olvasóm, akkor itt már joggal teheti fel a kérdést: Hogy a fészkes fenébe tartozik ide ez az egész? Ide, Volent Kati és Focht Anita tárlatához, amihez a GYAK (Gyulai Alkotókör) is asszisztált egy keveset Vili (anyakönyvezett Erdődi Ferenc Vilmos) hathatós segítségével. A kérdésre a feleletem ennyi: csak. Szeretem ezt a csak szót. Igazi nyelvi biankó. Bárhol és bármikor bevethető, legfőképpen akkor, ha nincs kedved beszélgetni és elmagyarázni. Azért én ezt most elmagyarázom. A kiállítás (nem) megnyitóján a mellettem álló két embertől, balról Csabitól és jobbról Erikától is megkérdeztem, hogy jól hallom-e, amit hallok, azt mondták, igen. Nos, így jön ide mindez! S engem ilyen kérdésekkel ne tessenek kizökkenteni a cikkírás sínpályájájáról! Nincs itt mindenkinek utasbiztosítása, kérem, s ha netán, és ne adj Isten, kisiklik ez a tudósítás, akkor ki vállalja majd a felelősséget? Na, ki? Ugye, most bezzeg csendben vannak! Legyenek is, hogy folytatni tudjam az elbeszélésemet.
Terítő Vili szép fejére
Szóval és hát akkor szép fejére asztalterítőt tett Vili. Ám előtte szájába vette Casio típusú fényképezőgépének adatletöltő kábelét. Az asztalterítő-sötétségben nem tudni, mi történt, mert a benti dolgoktól a közönség el volt zárva. Szinte hermetikusan. Amit biztosan láttunk, hogy két női személy ecsettel, és festékek keverésére szolgáló és alkalmas palettával a kezében elmozdult Vili irányába. Ami ezután történt, azt nem mindenki értette. Ez volt a fonalvesztés tíz perce, amit egy kerek mondatban foglalok most össze nektek, mert ti nem voltatok ott: Vili terítős fejére a két nő különböző színű festéket ecsetelt. Vili közben vakon festett az előtte lévő A4-es ofszet lapra. Mindeközben beszélt az öreg az ufókról. Ezt felvételről hallgattuk, a név szerint szándékosan nem említett televízió műsorából. Mikor ez elhallgatott, mármint a műsorban az öreg, abbamaradt az ecsetelés. Vili fejéről lekerült a megfestett terítő, szájából kihúzta az adatkábelt, s csak ennyit mondott: az áttöltés megtörtént. Műfajilag mindez performance volt.
Nos, ekkor minden sötét fejben fény gyúlt. S ez itt egy remek átvezetés lesz a Fényeink című tárlat bemutatására. Mert ami ekkor történt, arra senki sem számított. Szabad a csók! – kiabálták, amikor lekapcsolták a művelődési központ galériájában – ha eddig nem említettem volna, ott van a kiállítás – a fényeket. Fodor Gyurka barátom, mint elmondta, attól félt, hogy egy férfi csókolja meg. Nekem a valagamat fogta meg valaki – közöltem vele. Aztán hármasban, mert Kukár Pista is ott áll mellettünk, egymásra vigyázva indultunk neki a zseblámpás tárlatvezetésnek.
Zseblámpás tárlatvezetés a két alkotóval
Focht Anita beszélt először alkotásairól, majd Kati mutatta be kiállított képeit. Az alkotók és a közönség együtt sétált el a kereken húsz alkotás előtt. Mindezt romantikus zseblámpafényben. Sajnos a közönségre erőltetett interakció nem akart összejönni. Talán a sötétség miatt megszeppentek az emberek, senki nem akart beszélni a képekről. A sétának a mikrofon zsinegének korlátos hossza adott végpontot.
A Fényeink című tárlatmegnyitóra megkent lila hagymás zsíros deszkákat igencsak rövid idő alatt fogyasztotta el a hálás közönség. A borból volt vörös és fehér, száraz és félédes. Kukár Pistinek a félédes nem ízlett, mondtam neki, hogy akkor ne igya meg. Unszolásomra bontott egy fehér szárazat, azt nagy szeretettel szopogatta el a szépkarimás boros pohárból. Csuszinak (Rusznyák Csaba), Fodor Gyurinak és a vele lévő leányzónak én készítettem 1:7 hígítási arányban Kati finom házi málnaszörpéből üdítőket. Az tényleg remek volt, ahogy ez a délután is.
Köszönjük szépen Anitának és Katinak, hogy újra megajándékoztak bennünket alkotásaikkal, kiszakítottak minket a mókuskerékből! A két összeszokott „szerzőpáros” sokadik alkalommal nyitott közös tárlatot Gyulán. Ezt a jó szokásukat őrizzék meg. Engem két kép fogott meg nagyon, mindkettőt szívesen látnám szobám falán. Anita az egyik képnek az Esős este, a másiknak a Tócsák címet adta. Mint megtudtam tőle, a Tócsákat megvették, az Esős este eladó nekem. A tárlat szabadon látogatható a "művház" nyitvatartási idejében.
