Táncház az Erkel Ferenc Multifunkcionális Térségi Közösségi Központban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A néptánc szeretete már régóta stabil gyökereket vert városunkban, amit mi sem bizonyít jobban annál, hogy a gyulai Körös Táncegyüttes már 65 éve gyönyörködteti műsoraival a közönséget, és jelenleg is több táncegyüttes működik Gyulán.
Kardos György
Ennek a szép hagyománynak a megőrzéséért és folytatásáért tartanak 2013 decembere óta havonta egy alkalommal táncházat, amelyre egyre több fiatal és felnőtt, táncolni szerető érdeklődő érkezik. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásának köszönhetően díjmentesen látogatható foglalkozások nem kérik előfeltételként a profi- vagy akárcsak bármilyen táncosi múltat, hiszen a néptáncnak sosem az volt a lényege, hogy ki milyen gyorsan és ügyesen tanulja meg a lépéseket, hanem az, hogy már akár kevesebb tudással is élvezhető legyen a táncolás öröme.
Ezt a szerethető táncélményt pedig leginkább régi táncosok tudják az újonnan érkezők számára átörökíteni, ezért e táncházak során a házigazda szerepét a Körös Táncegyüttes vállalta magára, a programokat pedig a város ismert táncpedagógusai – Kardos György és Nedró János felváltva – tartják. A talpalávalót minden alkalommal a szegedi Rozsdamaró zenekar szolgáltatja.
A Rozsdamaró zenekar
Legutóbb hazánk egyik középtáji táncdialektusát, a mezőföldi táncrend jellegzetes lépéseit tanították. A Zala megye déli részétől Somogyon és Baranyán keresztül egészen a tolnai Völgységig, észak felé pedig a Balatonig és a Mezőföldig húzódó nagy területen lelhetők fel a magyar tánckincs páratlan gazdagságú és sokszínű régi rétegének legrégiesebb típusai és azok változatai. Azon a vidéken feltűnően sokáig maradt fenn a pásztorkodás és a legeltető állattartás, ami nagymértékben kedvezett a régi kultúra és életforma megmaradásának. A virágzó régies tánckultúra pedig a vidék polgárosodó parasztságának tánckultúráját is áthatotta.
A mezőföldi táncok között a kanásztánc eszköz nélküli változatának megfelelő ugrós táncok voltak a legelterjedtebbek. Ezek mozgáskincse és ritmikája alkotta a parasztok és uradalmi cselédek leggyakoribb régies stílusú táncát. A többnyire "ugrálónak","verbunknak" vagy "bérestáncnak" nevezett ugróst párosan, négyes vagy csoportos formában adták elő. A páros táncot keresztezett kézfogással vagy a kezek összefogása nélkül járták, a négyest csillag alakban, de helyben és körbe haladva is természetes volt.
Mialatt a felnőttek Kardos György irányítása alatt sajátították el a mezőföldi táncok jellegzetes lépéseit, a legfiatalabb korosztály kézműves-foglalkozáson, népi játszóházon múlathatta az időt.
