táncház a gyulai Vigadóban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A 2013 decemberében indult, fokozódó érdeklődésre számot tartó rendezvénysorozaton eddig a moldvai, a széki, a felcsíki és számos egyéb táncdialektust is megismerhettek az érdeklődők, szombaton pedig Felső-Tisza-vidéki táncokat tanított a jelenlévőknek Kardos György és Boriné Kőrösi Beatrix táncpedagógus. A talpalávalót a szegedi Rozsdamaró zenekar biztosította.
– Olyan könnyedén elsajátítható táncokat tanítunk, amik a vele járó fáradtság mellett azért kellő táncélményt is nyújtanak a jelenlévőknek – magyarázta a Gyulai Hírlap érdeklődésére Kardos György táncpedagógus. – Gyorsan felmérjük, hogy az érdeklődők tánctudása hol tart, és annak megfelelően alakítjuk ki a tánc tanulásának haladását. Általában fél óra szokott lenni egy táncmenet, előbb körben állva gyakoroljuk az alaplépéseket, aztán párokra oszlunk, mivel a magyar néptáncban nagyon sok a páros tánc, és ha olyan a társaság, párcseréket is beiktatunk.
A magyar tánckincs egészének értékelésében igen jelentős helyet elfoglaló – ha nem is épp a nagy táncdialektust legjobban képviselő, leggazdagabb terület – a Felső-Tisza-vidék tánckultúrájára a régi és az új, az elavult és modern sajátos kettőssége jellemző. A Szabolcs-Szatmárt és Hajdú-Bihar egy részét, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részét magába foglaló vidéken olyan kisebb népcsoportok foglalnak helyet, mint a Nyírség, a beregi, szatmári és szabolcsi Tiszahát, a Rétköz, Erdőhát, Túrhát, Szamoshát, az Ecsedi-láp vidéke vagy Rétoldal, Bodrogköz, Taktaköz, a nyírségi Bokortanyák vagy épp a Hajdúság és a Hortobágy. Néprajzilag és tánckultúra tekintetében pedig a kárpátaljai Ung, Bereg, Ugocsa megyei magyarság, valamint a régi Szilágy megye területe is e területhez tartozik.
E vidék jellemző tánctípusai a verbunk és a csárdás (amit arrafelé csendes, ugrós, félugrós neveken is emlegetnek), a botolók és pásztortáncok, az oláhos, valamint más, főleg lakodalmi táncok (a tréfás-dramatikus verbunk, az osztótánc, a polgári társastáncok stb.).
– A néptáncnak nem az a lényege, hogy ki milyen gyorsan és ügyesen tanulja meg a lépéseket, hanem az, hogy aki kevesebbet tud, az épp azzal a kevéssel érezze jól magát, kapja meg a tánc élményét – nyomatékosította Kardos György.
Az este másik táncpedagógusa, Boriné Kőrösi Beatrix pedig azt árulta el olvasóinknak, hogy az ilyen alkalmakkor gyakran a néptáncot tanuló gyermekek szülei is beállnak, hogy kipróbálják, milyen is ez az élmény, ám abban az Erkel Ferenc Alapfokú Művészetoktatási Iskola mindkét tanára egyetértett, hogy a nemek tekintetében a nők a táncosabb típusúak, ők könnyebben beállnak és szívesebben tanulják meg az új lépéseket, fordulatokat.
Városunkban nagy hagyománya van a néptáncnak, jelenleg is több táncegyüttes működik. Ezekkel az alkalmakkal a népzene, illetve a néptánc kedvelőinek szeretnénk kedveskedni. A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) támogatásának köszönhetően ezek a rendezvények díjmentesen látogathatók. A havi rendszerességgel látogatható rendezvény házigazdája a Körös Néptáncegyüttes, a programokat a város ismert táncpedagógusai (Kardos György és Nedró János) tartják, a zenét pedig mind a hat alkalommal a Rozsdamaró zenekar szolgáltatja – tájékoztatott Kovács Ágnes, a Gyulai Kulturális és Rendezvényszervező Nonprofit Kft. programszervezője
A táncház kísérőprogramjaként, a Vigadó előterében a fiatal korosztály képviselői minden alkalommal kézműves-foglalkozáson vehetnek részt, így foglalva el magukat pihenésképp vagy épp addig, amíg szüleik is szórakoznak egy keveset.
A következő táncházi alkalom november 14-én lesz, akkor Nedró János irányításával eleki román táncokkal ismerkedhetnek meg a táncos lábú érdeklődők.
