ERdődi ferenc vilmos
Fotó: MPJ
Erdődi Ferenc Vilmos
MIGRÁNS KARÁCSONY
(villáminterjú a városban Mustafával)
Padon ücsörög, piros kabátban,
kézfejére a „Mustafa” felirat van tetoválva.
Megszólítom angolul, bár elsőre arabul nyílik szája:
faqadat fi albahr!
Miért van kezedre név tetoválva?
Kiderül, jól beszél angolul, tengerbe vesztek papírjai, s azonosításra szorul, elveszett a hátizsákja.
Tudok-e valamiben segíteni? - kérdezem, válasza az, hogy nem.
Ha csak egy üveg vízzel, mondja halkan, de: „Not important” – legyint kézével.
A család merre? Egyedül?
Válasza nincs, megába merül.
What is it with glitter? – kérdez vissza, szeme az adventi csillogást issza.
Christmas! Do you know?
Hallottam már róla!
Elfordul, közben morogva mondja: Európában mindenkinek jól van dolga!
Inkább nem hallom, közeli pékségbe sietek, egy perc után friss ropogós péksütit kezeiben összezár, Christmas! I get it now! – mondja,
Érti már…
Mustafa.
