BECSY andrás
Fotó: www.tiszapart.hu
Becsy András
PLANÉTÁK
Messziről jött dér-planéták
a csillagszóró szikrái,
mint az ősembert a fáklyák,
húznak a sötét szobába,
egyre csak beljebb, magukhoz
sercegve, ahol nem félek,
ahol lélegzik a gyanta,
Isten-ujj minden tűlevél,
s a csendben hozzám menekül,
szorít a fiam, s a lányom,
de nem hallják a robbanást,
hogy most, itt színt kell vallani:
remízben eszmélő szavak,
atombombák lábujjhegyen.
