Az Egerek című zenés játék olvasópróbája
Fotó: Békéscsabai Jókai Színház
Minden egér szereti a sajtot – hirdeti Urbán Gyula darabjának teljes címe, és az alkotók ígérete szerint a meséből egy igazi Romeo és Júlia-történet bontakozik ki a színpadon! A viszály két egércsalád, a fehér és a szürke között a sajtműhelyben, a tutyimutyi Márton papa és a családszerető Lidi mama figurája biztosan megérinti majd a gyerekeket, a két fiatal egér szerelméről nem is beszélve. A szórakoztatással együtt persze a nevelő szándék is fontos: fel kell hívni a gyerekek figyelmét az értékekre, a jóságra, a békés egymás mellett élésre, a másik ember elfogadására, akkor is, ha az nagyon különbözik tőlünk. Soma, a legbátrabb szürke egérgyerek és Fruzsina, a világ legszebb fehér egérlánya között bontakozó szerelem áll az állatmese középpontjában, de lesz még ezen kívül is kaland, izgalom bőven: szökés, menekülés, utazás, fészekrakás.
Az első olvasópróba, amelyet október 6-án a színház Vigadó termében tartott a társulat, több szempontból is rendhagyó volt. Nyitányként Fruzsi és Soma dalát Galambos Hajnalka kísérte zongorán, utána Seregi Zoltán megbízott igazgató köszöntötte a résztvevőket. Mint mondta, nemcsak azért különleges a készülő produkció, mert öt színház, valamint a Baross Imre Artista Szakközépiskola és Szakiskola együtt hozza létre, és az ilyen együttműködés eleve egyedülálló a színháztörténetben, hanem azért is, mert az eredeti karavános díszletet, jelmezeket tovább felhasználva, a nemzetis szereposztással már Békéscsabán is játszott előadások után veszik át a stafétát a Jókai Színház művészeti. A szokásostól eltért az olvasópróba csapata is, hiszen a színészeken, tervezőkön és közreműködőkön kívül egy egész gyerektársulat töltötte meg a Vigadót. A békéscsabai Kazinczy, Jankay és Evangélikus, valamint egy békési általános iskola 9-10 éves tanulói, a Hétpróbás tánccsoport tagjai lesznek az előadásban a „gyegerek”, és a tornaklubosok a tornászok. A népes gyereksereget Seregi Zoltán arra figyelmeztette, hogy a színház komoly dolog, nem tűri el az óvodai lazaságot, itt nagyon rendesen kell viselkedni.
Tóth Géza rendező az ünnep-, illetve gyásznap alkalmából az aradi vértanúk tiszteletére egyperces néma felállásra szólított fel mindenkit. Majd a szövegkönyv mottójául választott Goethe-idézetet olvasta fel: „Megfigyelhetjük a szem kettősségét, mely jellemző minden eleven létezőre. Ha sötétet mutatunk a szemnek, akkor a világosat kívánja; ha világosat ajánlunk, sötétet követel…" A német költő természettudományos munkájából, a Színtanból származó szavakkal Tóth Géza arra utalt: a produkció célja, hogy változzon meg mindenki, aki részese, hinnünk kell a változás fontosságában. A darab három kulcsszava: bátorság, szerelem, változás.
– A történet lényege, hogy a két családnak nem tetszik a fiatalok szerelme, de Somában és Fruzsiban van elég bátorság ahhoz, hogy vállalják érzelmeiket, és a darab végére a szülőkben is van elég bátorság ahhoz, hogy megváltoztassák korábbi véleményüket, előítéletüket. Remélem, a próbafolyamat során én is változom, ti is változtok, megértjük egymást, és képesek leszünk megváltoztatni korábbi véleményünket egymásról – érvelt a rendező.
Majd arról is szólt, hogy nem cél ugyanolyan előadást létrehozni, mint a Nemzetiben, minden társulatban a saját produkciónak kell megszületnie. Tóth Géza szintén felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy a színház nem játszótér, a színpadra felnőtt nélkül nem szabad felmenni. Fecsó Andrea díszletei egérperspektívából nézve a felnagyított tárgyak, veszélyes lehet a mozgás közöttük.
Ha már a díszletnél tartunk, a színes jelmezeket Papp Janó készítette, a koreográfiát Kun Attila, a zenét Veér Bertalan. Az előadásban Márton papa Szabó Lajos lesz, Lidi mama Fehér Tímea, Albin papa Nagy Róbert, Szeréna mama Tatár Bianka, Pascal varázsegér Harcsa Boglárka, Nagy Macskamágus Vadász Gábor, Zakariás Presits Tamás, Jozefina Csonka Dóra.
Az előzményekről megtudtuk, hogy az Egerek eredetileg rádiójáték volt, később készült a színpadi adaptáció. A Karaván stúdiósainak vizsgaelőadása 2002-ben olyan jól sikerült a Piccoló Színházban, hogy repertoárra került a Pinceszínházban, járta az országot. A nagyszínpadi koprodukciós változat Nyári Oszkár ötlete nyomán a Nemzeti 2014-15-ös évadának bemutatója. Az utalás a Romeo és Júlia-történetre már eleve sejteti, hogy a mesejáték több korosztálynak is szólhat, ezt a rendező is megerősítette.
– Zenével, humorra szeretnénk tanítani, nevelni. A két család ellentéte, a fiatalok szerelme olyan történet reményeink szerint, ami a felnőtt korosztálynak is érdekes lehet. A színházba általában a szülők hozzák a gyerekeket, szeretnénk, ha ők sem unatkoznának, és a gyerekek is ki tudják mazsolázni, ami nekik érdekes. Reméljük, igazi családi darab lesz az előadás, amely fontos dolgokat közöl, arra tanít, hogy változni kell, s hogy a szerelem nem válogat.
A gyerekeket Tóth Géza úgy vonja majd be a játékba, hogy igyekszik megtalálni „azt a vékony mezsgyét a vicc és a koncentrálás között, ahol a fegyelmezés még nem szorítja ki a kreativitást”. A mottóval kapcsolatban pedig így fogalmazott: A színek alkalmasak a sztereotípiák kifejezésére, és az embernek az, ami megvan, sosem elég, mindig másra vágyik. A darab azt is üzeni, hogy nem a színe miatt szeretünk valakit, olyannak szeretjük, amilyen. S nem egyformának kell lenni, lehet az is szép, aki különbözik a többiektől, aki másmilyen. A változáshoz pedig bátorság kell!
