a Révész Richárd Latin Trió a gyulai rondella terasz színpadán
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
Az, hogy a magyar jazz-zenészek tudása világszínvonalú, köztudottan ismert – bár nem eléggé hangoztatott – tény, ami ezen a gyulai koncerten ismét bebizonyosodott. A Michel Camilo, Oscar Peterson, Bill Evans és Chucho Valdés zenei hatásán nevelkedett Révész Richárd zongorista a legjobbak közül való, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora-szakának elvégzése előtt két éven át egy óceánjáró hajón, latin zenészekkel dolgozva sajátította el a Karibi-térség muzsikájának nüansznyi részleteit, ami mai muzsikájára és saját szerzeményeire is kihat.
Zenésztársai, a basszusgitáron és bőgőn játszó – egyáltalán nem mellékesen Junior Prima díjas és az év gitárosának is megválasztott – Fonay Tibor, valamint az ütőhangszereknél helyet foglaló – a Katona Klári zenekarában megforduló, session zenészként az LGT-vel játszó, a Budapest Jazz Orchestra első lemezén közreműködő, illetve a Balázs Elemér Group és a Tátrai Trend tagjaként is dolgozó – Czibere József fiatal koruk ellenére is jelentős zenei múlttal rendelkeznek, ezen az estén pedig olyan professzionális és emellett mégis emészthető koncertet varázsoltak, amitől a műfaj valamennyi rajongója elégedetten nyalja meg mind a tíz ujját.
Koncertjük hallgatósága néhány remekbe szabott klasszikus-átirat mellett saját kompozíciókon is elandalodhatott, melynek hatására a tételek végén vagy épp egy-egy szólót követően tapssal jutalmazta az élményt.
Nagy tetszést aratott Beethoven Patetikus szonátájának 3. tétele, egészen különös élményt nyújtott Mozart Török indulójának átdolgozása. A Schubert által szerzett és mindenki számára ismert Pisztráng feldolgozásával pedig remekül igazolták, hogy egy igazán jó improvizációhoz a kiindulási alap csakugyan bármi lehet: a kitűnő muzsikusok határtalan területekre képesek magukkal vinni hallgatóságukat, hogy aztán egy-egy dallam erejéig olykor visszatérjenek, csak hogy arról a pontról újabb kalandozásokra indulhassanak.
A közönség pedig velük is tartott, műfajról műfajra, dallamról dallamra, hangulatról hangulatra, közben a technikai bravúrokon is rendre elámulva. Fonay Tibor játszi könnyedséggel váltogatta a bőgőt gitárra, Czibere József pedig olyan bravúrosan játszott maga köré telepített hangszerarzenálján, ahogy arra még világviszonylatban is csak kevesen képesek.
Az Alfonsina és a tenger, a Claudia címet viselő ballada, Ernesto Lecuona La Comparsa, majd a Sony Rollins által szerzett, Révész Richárd átiratában elhangzó St. Thomas és a hallgatóságot éneklésre is rábíró üdítő koncert után mindenki maradandó élménnyel és felpezsdített lélekkel térhetett haza.
