majd segít a piócás ember!
Fotó: Gyulai Várszínház – Kiss Zoltán
A Bereményi Géza átdolgozásában és Bagó Bertalan rendezésében színre vitt komédia mondhatni „pole-pozícióból” indult, hiszen adott volt egy mulattató történet, benne megannyi abszurd helyzettel és néhány jól kitalált karakterrel. A magával ragadó szereplők megformálásáért a székesfehérvári Vörösmarty Színház kiváló színészgárdája felelt, melynek tagjai könnyedén belopták magukat a szívünkbe.
Bendegúz történetét maga a főhős meséli el nekünk. A fiút édesanyja szolgálatba adja, bízva abban, hogy majd a munkától megkomolyodik a komisz gyermek. A fiú így a bakterhoz (Gáspár Sándor) kerül, ahol szüntelenül borsot tör munkaadójának anyósa, a „büdös banya” (Kubik Anna) orra alá, akit legszívesebben a pokolra kívánna. A mama ugyanis vagy kurta porciókkal vagy mindenféle „sűrű kotyvalékkal" szúrja ki a szemét, ő azonban "nem olyan családból származik", hogy ezt szó nélkül tűrje. Eközben mindenféle furcsa népség fordul meg a bakter háza táján, így például a sánta lókupec (Sághy Tamás), az iszákos Konc bácsi (Derzsi János), a hol szerény, hol karakán menyecske, Csámpás Rozi (Závodszky Noémi), és a hókuszpókusszal gyógyító piócaszedő (Kricsár Kamill).
Parrag Levente és Gáspár Sándor
Parrag Levente korát meghazudtoló érettséggel testesítette meg a suhanc Bendegúz alakját. A fiú ízes beszédével és gesztusaival ügyesen hozta a figurát, bár tény, hogy meglehetősen nehéz feladata volt, hiszen mindnyájunk örök Bendegúzának, a két éve elhunyt Olvasztó Imre filmbéli rongy kölkének markáns karakterét aligha lehet túlszárnyalni.
A darab jónéhány örömteli pillanatot okozott nekünk, amiben hatalmas szerepe volt Gáspár Sándor és Kubik Anna élvezetes játékának, akik határozottan lendületesebbé tették az előadást. A darab – egy-két lassan döcögő jelenetet leszámítva – mozgalmas volt, amiben a folyamatosan változó falvédőszerű díszlet is közrejátszott. A történet gyors folyását persze a banya és Bendegúz közötti, gyakran tömeges kergetőzésbe fulladó viaskodás, majd a lókupec és Csámpás Rozi részeges dínom-dánomba átcsapó esküvője alapozta meg, mely utóbbiban "a nem szép, de gavallér" vőfély (Kelemen István) ütődött figurája egyszerűen imádnivaló volt. A produkció végére az igencsak jó kedvűre mámorosodott násznép zabolátlan mulatozásától még a bakterház is összedőlt.
