Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Hegyi Barbara, akinek Gyula mindig a napsütéses részét jelenti országnak

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2015. május 25. 13:00
Hegyi Barbara, akinek Gyula mindig a napsütéses részét jelenti országnak
Hegyi Barbara: Az, hogy színésznőként milyennek látnak, az mindig attól függ, hogy éppen mi a feladatom
Hegyi Barbara az ország egyik legnépszerűbb színésznője, akire leginkább a karakán nő megtestesítőjeként tekintenek. Sajátos hangja mára megannyi külföldi film szereplőjét tette számunka szerethetővé, szenvedélyessége és híres sokoldalúsága pedig színpadi alakításain túl is lenyűgöző, hisz az utóbbi években tévé- és közönség előtti beszélgetős műsorokon, valamint könyveken keresztül a gasztronómia élvezeteit is sokakhoz eljuttatta.
____Eredeti-GYHRCSD_0001.JPG

hegyi barbara

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

A kedvelt színésznőt a gyulai színpadokon sajnos csak ritkán láthatjuk, neki azonban vannak különös és szerethető élményei városunkról. Legutóbb Bácskai Juli Pszichoszínházával járt nálunk, amelyben 2002 óta improvizál, hol Fenyő Iván, hol Elek Ferenc, a gyulai fellépés során pedig Debreczeny Csaba partnereként. Mivel az itteni „foglalkozás” a női büszkeség témakörére épült, a méltán nagyon sikeres produkció után mi is főként erről beszélgettünk.

– Bácskai Juli pszichológus az ország valamennyi kedvelt és rangos színészét foglalkoztató vándorszínházával nem csak a nézők elé tart tükröt a mindennapi aggályok megnyilvánulásai kapcsán, de a színészeket is különös feladatok elé állítja.

Az a csodálatos ebben, hogy minden csakugyan egyszer van, ráadásul minden tényleg először. Az lehet, hogy egy-egy témát vagy bizonyos szituációkat más színészekkel válogat össze, ez a Juli titka, az ő boszorkánykonyhája, mi ebből alkalomszerűen annyit tudunk, hogy megkapjuk tőle a feladatokat, de azt soha nem tudjuk pontosan előre, hogy mi történik aznap. Ezen az estén is Csabával azért mentünk mindig hátra a kellékekhez, hogy rápillantsunk arra a papírra, amire a feladatok pontokba szedve meg lettek adva, de azok is csak vázlatszerűen, hogy nagyjából tudjuk milyen a karakter, mi történik vele, és hogy mindez hozzávetőlegesen hol történik. De azt, hogy a jelenet végére mi kerekedik ki az egyes történetekből, azt mi előre soha nem tudjuk.

– Kedvező arányúnak tűnik a szabadság-kötöttség játéka, mert az, hogy pusztán ennyi információ áll rendelkezésre, lehetőséget ad a kísérletezésre, a közbeérkező instrukciók azonban mégis nyújtanak megfelelő biztonságérzetet a játékhoz. Mindez ilyen közelségből figyelve - hiszen szinte közvetlenül a nézők közelében játszottak - valamennyire látszott is, de milyennek ítéli belülről ezt a produkciót?

Én nagyon jónak értékelem, mert Csabával tényleg nem dolgoztunk még együtt soha - bár ő azt mondja, volt egy közös szinkronizálásunk, de én arra nem igazán emlékszem. Budapesten beültünk az autóba, beszélgettünk, este pedig kiálltunk a nézők elé. Az improvizáción túl nekem az a nagy öröm, kaland és kihívás ebben az egészben, hogy olyan kollégákkal játszom együtt - és csakugyan játszom és hirtelen, mert nem készülünk rá együtt hat hetet -, akikkel addig még soha. Mindig nagyon izgalmas megtapasztalni azt, hogy egy-egy szituációban ki miként reagál, milyen hangon fog megszólalni, mit fog képviselni, hogy reagál rám, persze bizonyos korlátokon belül, de ilyenkor a színészi kíváncsiság maximálisan működik, és az egész játék nagyon-nagyon élvezetes. Az pedig már csak egy hozzá tartozó plusz, hogy mivel mindketten elég régóta vagyunk a fix színházunkban, különösen jól esik egy kicsit kilépni a szokott falakon túlra, és más levegőt szívni.

– A más levegőt ön számára a Víg mellett a teátrumhoz tartozó Pesti Színház, valamint az Orlai Produkció- és a Rózsavölgyi Szalon által készített előadások jelentik. Néhány éve Kolovratnik Krisztiánnal (Szilassy Nelly zongorakíséretével) járt itt, akkor a Gyulai Várszínház kamaratermébe hozta el a „Pereg a film...zene” című Rózsavölgyi Szalonos produkciót. Ahogy most, feltételezem, akkor sem volt túl sok ideje a városban időzni. Vannak más alkalmakról ide fűződő emlékei?

____Eredeti-GYHRCSD_0007.JPG

Hegyi Barbara: Legendás helyek vannak itt Gyulán!

Ó, én nagyon szeretem Gyulát! Sokszor voltam itt, még főiskolásként a nyári időszakokban egészen hosszú időt töltöttem a városban, volt hogy egy teljes hónapot is. Legendás helyek vannak itt Gyulán, a Rondellát is minden színész mindig emlegeti, és nekem is csupa jó emlékem származik innen. Az most egy pech, hogy későn érkeztünk, össze kellett rakni az előadást és már megyünk is vissza, mert nekem is és Csabának is holnap reggel már próbánk van. De a legjobb élményem az, amikor azt az egy hónapot itt töltöttem, és az egész országra – nyár közepéről beszélek – olyan hidegfront települt, hogy országos viharok voltak, szakadt az eső – mint ahogy most is, előző éjjel vihar pusztított - és jégeső volt mindenütt, országszerte volt talán 10 Co, de Gyulán 28 Co, tűző napsütés és strandidő. Egy napra vissza kellett mennem Pestre forgatni, és olyan volt, mintha egy másik országban lettem volna, de amikor visszajöttem, ugyanaz a gyönyörű idő fogadott. Tehát nekem Gyula mindig a napsütéses, mediterrán részét jelenti országnak.

– Csendben jegyzem meg, hogy az előző helyzethez hasonlóan a beszélgetésünket megelőző éjjelen itt szintén derűs volt az ég.

Persze! Itt nincs ilyesmi! – hagyja jóvá vehemensen.

– Gyakran azonosítják önt azzal a karakán nőtípussal, aki mindig kiáll magáért, bár én úgy látom, hogy – noha annak ellenére, hogy a Pszihoszínház jeleneteiben a színészi- és női eszköztárát is alaposan bevetette – a hétköznapokban egyáltalán nem játszik annyira fontos szerepet a csatározás és a győzelem az életében, sokkal inkább a békés megoldásokat keresi.

Azt hiszem, jól látja. Szeretném én is azt gondolni magamról, hogy mindig a megoldást keresem. Csatározni ettől még persze jó, és ha van hozzá partner, az nagyon jófajta lehet, mert ha jó energiákkal történik - tehát ha nem háború, hanem egy csata, aminek békekötés a vége -, akkor az mindenképp jó. A megoldásokat kell keresni, igen, azt gondolom, mert fontos, hogy békekötés legyen a vége. De az, hogy színésznőként milyennek látnak, az mindig attól függ, hogy éppen mi a feladatom. Egyaránt tudok összetört sorsú, szomorú asszony lenni és önmagáért kiálló ember is.

– De az a vehemencia, az a habitus…

…az a sajátom, persze! De annak is jelentős szerepe van benne, hogy milyen férfi van egy nő mellett, mert ennek jelentősége egyáltalán nem elhanyagolható. Egy nő mindig annyira nő, amilyen a férfi mellette, mint ahogy egy férfi is olyan férfivá válik, amilyen a mellette lévő nő. Ez tényleg így van. Talán az élni akarás jobb kifejezés, mert a vehemenciával kapcsolatban előbb le kellene tudni fordítani jól a szót, mert mit is jelent az, hogy valaki vehemens? Azt, hogy mindent olyan nagyon akar vagy mindenhez olyan nagy szenvedéllyel viszonyul? Az életszeretet vagy az élet akarása pedig azt, hogy még azt is meg azt is szeretném? Valószínűleg mind a kettő, bár ahogy megy az idő, valószínűleg tompul a dolog.

– Igen? A kíváncsiság nem örök?

Az igen, de a lendület egy idő után már nyilván nem áll olyan jól. Ám hogyha ettől valaki megretten, akkor attól meg én rettenek meg.

– Elbizonytalanító tényező?

Igen, mert nekem az a normális, hogy menjünk! Legyünk! Legyen! Csináljuk! Ezekbe a „gyerünk!” mindig benne van. Ha ettől valaki megretten, akkor azt gondolom, hogy én leülök és nyúllá válok, mert…

– …nincs felhozás?

Nem, mert ha azt gondolom, hogy sok vagyok, akkor az biztosan rosszul hat a másikra, és azt nem szabad csinálni. Mert azt ennyi idő alatt az ember megtanulja, hogy nem lehet megnyomni a másik embert, vagy legalábbis ilyenfajta pressziót gyakorolni rá. Van, aki jól veszi, és hálás azért, mert úgy érzi, hogy energiát kap, és kimozdul az addigi közegéből, és akkor jó energiák születnek, és minden lehet, és mindent meg lehet csinálni, mert ezekkel az emberekkel nagyon könnyű együtt lenni, legalábbis nekem nagyon visszatöltő. Mert nem veszítek az energiámból, hanem újratöltődik.

– A színpadon ez miként nyilvánul meg?

A közönség ebben remek partner, mert jön velem, miközben teszem a dolgom és megpróbálom fönt élni az életem úgy, hogy bizonyosan hatok rájuk valahogyan, amit a nézőtéren ülve egyénenként élnek meg. Ez mindig nagyon érdekes folyamat. Igazán izgalmassá az ilyen Pszichoszínházas alkalmakkor válnak, amikor mi improvizálunk egy jelenetet, amihez ők azonnal hozzá is szólhatnak. Érdekes, hogy mi mindent hallanak ki egyes elejtett félszavakból. De ugyanez a civil életben is óriási felelősség, mert valami olyasmibe viszem bele a partnerem, amiről én bár meg vagyok győződve, hogy jó lesz neki, de ő még nem tudja és lehet hogy nem is akarja, miközben én mégis sodrom magammal. Tehát abszolút van benne felelősség, nem lehet esztelenül, de a másik oldalról nézve meg mire is várunk? Lehet, hogy holnap vége az egésznek.


Névjegy

Hegyi Barbara a különleges hangú, Jászai Mari-díjas színművésznő, Hegyi Barnabás operatőr és Martin Éva díszlettervező lánya, Sztevanovity Zorán Kossuth-díjas előadóművész, énekes felesége.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola (1989) elvégzése után a József Attila Színház (1989-1996), majd 1996-tól a Vígszínház tagja. Olyan ismert játékfilmek és televíziós sorozatokban volt látható, mint a Hány az óra, Vekker úr? (1985), Magyar vándor (2004), De kik azok a Lumnitzer nővérek? (2005), T.I.R. (1986), Linda (1986), Angyalbőrben (1991), Privát kopó (1993) vagy épp a Kisváros (1994), és sajátos hangjának köszönhetően olyan kedvelt karaktereknek kölcsönözte hangját, mint a Született feleségek Susan Mayere (Teri Hatcher) Jane Rizzoli nyomozó (Angie Harmon) a Született detektívek sorozatból, Aprilnak a Dallasból, vagy épp a Pamela Anderson által megformált Vallery Ironsnak a V.I.P. - Több mint testőr című sorozatból.

Könyvei:

Abraka babra - Monológok a konyhámból (2011)
Alkalomadtán (2014)

Díjai, elismerései:

Jászai Mari-díj (2000)
Varsányi Irén-emlékgyűrű (2001)
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005)
Ajtay Andor-emlékdíj (2010)
Ruttkai Éva-emlékgyűrű (2010)
Libri Aranykönyv az Abraka Babra című könyvért (2012)

Összes cikk - lent (max 996px)
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)