Női büszkeség és férfi önérzet heves harcát láthattuk a gyulai Vigadóban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Improvizáció csipetnyi pszichoterápiával. „Az egészségesek pszichológusaként” emlegetett Bácskai Júlia kapcsolatjavító foglalkozásai során megtapasztalta, hogy minden pár úgy keresi fel, hogy „az övékénél nagyobb problémát még nem hordott a hátán a föld”, ám a sokféle egyedi esetben ő mégis felfedezett olyan közös pontokat, melyeket feltárva mások számára is segítségül lehetnek. Több sikeres könyv mellett mintegy 15 éve létrehozta kapcsolatjavító Vándorszínházát, mellyel szórakoztatva tart tükröt mindennapi aggályaink megnyilvánulásainak, miközben a megbeszélésre is lehetőséget biztosít.
Az ország valamennyi kedvelt és rangos színészét foglalkoztató Pszichoszínház ezúttal A női büszkeség témáját boncolgatta Hegyi Barbara és Debreczeny Csaba színészi improvizációjával, Bácskai Júlia instruálásával és Bóna János „közbehegedülésével”.
Az április 29-én, a gyulai Vigadóban megrendezett program már berendezésében is rendhagyónak mutatkozott, ugyanis a körbe helyezett széksorok – ezúttal a színpad figyelmen kívül hagyásával – középen sejtették a játékteret, ahová hegedűszóra csárdást járva Hegyi Barbara és Debreczeny Csaba egy táncház lelkes párjaként meg is érkezett.
Azonban az is hamarosan kiderült, hogy mindkettejüknek más elképzelése volt a táncolás végkifejletét illetően. Mint ahogy a további jelenetek láttán az is, hogy a férfi nem gondolatolvasó, és nem biztos, hogy minden helyzetben hagyja magát lehengerelni.
Bácskai Júlia
Míg a női büszkeség árnyalatainak vizsgálata során megmutatkozott a leereszkedő- és az önsorsrontó büszke nő, szemléltetve lett a vesztes büszkesége, abban a helyzetben, amikor már nem engedheti meg magának, hogy ne ő legyen megsértve, bemutatták az öntudatos, másságát büszkén felvállaló nőt, a büszke anya szerepköre pedig két alkalommal is előkerült.
Az este során a színészek a pszichológus ötleteire improvizáltak, hisz az ő feladata volt kitalálni a témákat, elképzelni az egyes jeleneteket, egy-egy társadalmi problémát és alapos szakértelemmel megírni a karaktereket, a köréjük fonódó játszható szituációkkal. A színészeknek pedig már ennyi is elég volt ahhoz, hogy kellő szabadságot kapjanak a játékhoz, önálló alkotójukká váljanak a jeleneteknek, és ahhoz is kaptak elegendő támpontot, hogy az improvizációban biztonságban tudják magukat.
Így válik minden előadás garantáltan egyedivé, egyszeri és megismételhetetlen alkalommá. A hol lehengerlő, hol lágy, alázatos vagy épp megtört Hegyi Barbara találékonysága, árnyalt játéka, híresen gazdag női, színészi és emberi eszköztára közvetlen közelről még hatékonyabban nyűgözte le a nagyérdeműt, amihez az Üvegtigrisből, a Hídemberből, Életképek és a Jóban Rosszban sorozatokból, de a témához legközelebb álló Beugróból ismert Debreczeny Csaba igazán remek partner volt.
Az olykor kacagtató, olykor pedig épp feszültséggel teli helyzetek tetőfokán pedig a pszichológusnő váratlanul több alkalommal is megakasztotta az előadás menetét, hogy megkérje a nézőket, váljanak szereplőkké, azaz osszák meg egymással, vele és a színészekkel gondolataikat, tapasztalatainkat, érzéseinket a megjelenített témával kapcsolatosan. Ez persze nem volt kötelező, de azért a gyulaiak éltek a lehetőséggel.
A büszkeséget hírből sem ismerő szomszédnő példája kapcsán a nézők is elmondták véleményüket arról, miként változnak a férfiszerepek, ha a túlzottan rámenős nőktől elveszítik vadászösztönüket, vagy ha épp hagyják magukat levadászni. Elgondolkodtak, miként lehet felkészíteni a következő korosztályt a saját nemi szerepére, honnan és milyen mintákat vehetnek hozzá, mint ahogy a szegények büszkesége témaköre szintén sokféle gondolatot indított el a nézőkben.
A több mint tíz jelenetet felsorakoztató interaktív este kedvező fogadtatásnak köszönhetően Kovács Ágnes rendezvényszervező is szép reményeket fűz a sorozat folytatásához más témák felvetésével, más színészek közreműködésével.