A pART – Alkotó-Körösök XVI. Szabadtéri Tárlatát a hagyományokhoz hűen, ebben az évben is augusztus első péntekén tARTották meg Gyula és Sarkad között, a Fekete-Körös hídja alatti ARTérben. A GYAK (Gyulai AlkotóKör) és a SAK (Sarkadi AlkotóKör) koprodukciójaként létrejövő, immáron 16 éves múltra visszatekintő kortárs képzőművészeti találkozó témája idén az „ajtó-ablak” volt.
Az alkotások, performance-ok, installációk bemutatásának tervezett kezdésekor a kiállítókon kívül még csupán néhány érdeklődő érkezett meg a helyszínre. Szűk 30 perces várakozás után is mindössze egy harminc fős „tömegnek” sikerült összegyűlnie. Kukár István, a GYAK elnöke és egyben a 3T csoport oszlopos tagja fél 7 körül üdvözölte a megjelent érdeklődőket. A pART kulturális piknikjét megálmodó művész hangot adott csalódottságának.
- Fénykorában ez a találkozó óriási volt. Volt olyan év, amikor 30-40 alkotást lehetett megnézni, és több mint 150 ember jött ki a Fekete-Köröshöz azért, hogy együtt töltsünk egy délutánt, közösen művelődjünk, és szórakozzunk a kortárs képzőművészet jegyében. Akkoriban itt volt minden: dinnyehegyek, főtt kukoricák tömkelege, lila hagymás, zsíros kenyerek garmada, víz, sör, pálinka, bográcsozás, sátorban alvás. Reggelig haza sem mentünk. Most meg itt állunk 32-en, plusz-mínusz egy fő. Ez szomorú – fejtette ki gondolatait Kukár István.
A művészeti találkozón először a SAK egyik tagjának, Szabó Tamás Lászlónak két festményét tekinthettük meg, amelyek az alájuk ragasztott rendkívül humoros gondolatok nélkül csupán órákon, vagy akár napokon keresztül tARTó agyalás után lehettek volna az ajtóhoz vagy ablakhoz köthetők. A kreáció ötletes és könnyen értelmezhető volt.
Második produkcióként az ajtó és ablak kérdésének egy populárisabb felfogását láthattuk. Oláh Szabolcs és Mocsár-Pörjés József, a Gyulai Hírlap munkatársai egy zenés, autós performance-t adtak elő, amelyről elmondható, hogy – apróbb technikai malőröket leszámítva – igen különleges és egyedi megragadása volt az „ajtó-ablak” témának. A kezdetben a csukott ajtók és ablakok mögül halkan kiszűrődő zeneszerű zajfoszlányokból a produkció közepére egy teljes hangerővel bömbölő Vad Fruttik szám kerekedett ki – persze csak miután a srácok autóikat körbejárva kinyitottak minden ablakot, ajtót. A bemutató végére ismét minden bezárult, a fiúk is visszaültek a kocsikba, a zene lépésről-lépésre halkult, és végül a teljesen zárt járművekből hallatszó torz morajlás is megszűnt. A dalnak vége lett.
Záró alkotásként, egy elvontabb előadást láthattunk, amelyet a 2002 óta együtt gondolkodó és alkotó, országosan is elismert 3T csoport tagjai – Kukár István, Novák Attila és Szuhaj György képzőművész-tanárok – fundáltak ki. Szokásukhoz híven ezúttal is megpróbálták kizökkenteni elménket a hétköznapok megszokott világából, ezzel gondolkodásra késztetve és egyben össze is zavarva minket. Bemutatójuk végén egy, a Körös vizére helyezett, általuk készített ajtóra szerelt ablakon – vagy ablakra szerelt ajtón – keresztül egymás után merültek a víz alá, becsukva maguk mögött a víz alá nyíló ajtó ablakát.
Az alkotókörösök idei szabadtéri tárlatán a Gyulai Hírlap párosa vehette át a vándorkupát Kukár Istvántól, bár tény, hogy a közönségszavazás közjegyzői hitelesítés nélkül, tisztázatlan körülmények között zajlott.
A pART egyedülálló a környéken. Vajon az elkötelezettség, a nézőközönség, a kiállított alkotás és performance száma csökken, vagy talán az idei közöny csupán egy meg nem ismétlődő szerencsétlen véletlennek tudható be? A pART ajtaja egyszer végleg bezárul? A választ szerencsére nem nekünk, hanem az időnek kell megadnia. Egy azonban biztos: észre kell vennünk, ha egy ajtó bezárul, és tudnunk kell helyette nyitni egy ablakot.
