Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Amikor azt halljuk, hogy 3T Csoport (NSzK), azonnal három név ugrik be mindnyájunknak: Novák Attila, Szuhaj György és Kukár István. Őket láttuk a 43 KinK című kiállítás pénteki megnyitóján is, a Kohán Képtárban, ahová a magát régi vágású vizuális kalandornak nevező alkotó sokakat becsalogatott egyhetes tárlatának megnyitójára.
A csoport nekik mutatta be performanszát. A három képsorozatot felvezető fehér alkotásokat a 3T-sek fehér ruhában, a színeseket színesben, a feketéket feketében leplezték le. Előbb egy kört formáltak a terem közepén, majd lépésről lépésre, alkotásról alkotásra haladva tépték, szaggatták le mezítláb a festményeket elfedő papírlapokat. A megnyitó végén, amelyen sem művészettörténész, sem kurátor nem mondott beszédet, a csoport tagjai szintén beálltak a publikum alkotta kör közepére, s ugyanúgy búcsúztak el, mint ahogyan ráköszöntek.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Kukár István ezúttal negyvenhárom műalkotásából állította össze időszaki kiállítását. A tárlat címe abból jött, hogy a megtekinthető képek 40x40 centiméteresek, három festmény kivételével, amelyek nagyobb méretűek a többinél. Mindhárom sorozat, a fehér, a színes és a fekete is kapott egy-egy ilyen „óriástablót”.
Az arányválasztás szándékos volt, mondta lapunknak a művész. Sokáig csak vízszintes vagy függőleges tájolású képeket festett, mígnem egyszer csak érdekessé vált számára az arány. Alkotásainak együttese, s a hozzá kapcsolódó koncepció a fehérből indul ki, s a színes variációkon át tart a feketébe. A semmiből a valamin, a mindenen át a semmibe. Mindhárom rész ugyanarra a témára épül fel, ezt fogalmazza meg 40x40 módon. A nagyobb formátumú három alkotás a három fajta megközelítés összefoglaló műve. Ha nem lennének a kisebb léptékű változatok, a mondanivalót a három óriástabló is kifejezné.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A tárlatot eredetileg egynaposra tervezte a képtár kisebbik helységébe, de mivel felajánlották számára a nagyobbikat, jelenlétének időintervalluma is meghosszabbodott. Úgy vélte, teljes egy hétig jelen lenni a Kohán Képtárban megható és felemelő is egyben.
