A Gyulai Várszínház Shakespeare Fesztiváljainak köszönhetően immár tízedik éve, hogy a nyár néhány hétre Gyulán a reneszánszról is szól. Az pedig egyre fontosabb szempont, hogy a színház mellett a zene is szerephez jusson – hangoztatta a koncertet megelőző köszöntőjében Gedeon József színházigazgató. Megzenésített szonettek idén három különböző formában is hallhatók, július 6-án a várszínház kamaratermében korhű előadásban voltak élvezetők. A két részből álló komolyzenei koncert első felében Shakespeare korából szóltak a dalok, a másodikban Petrovics Emil versmegzenésítései voltak hallhatók Shakespeare daloskönyv címmel.
Az első blokkot tartalmazó 15 dalt Kalafszky Adriana szopránénekesnő tolmácsolásában, Lachegyi Anna viola da gamba- és Tokodi Gábor lantjátéka kíséretében hallhatta a közönség. A reneszánsz népszerű hangszerei sikerrel idézték meg a korszakot, annak ellenére is, hogy a szövegek kíséretét illetően már akkor is gyakran csak utalások voltak, kották pedig csak elvétve maradtak fenn azokból az időkből.
A szonettek szerzői közt John Dowland, Robert Johnson, a Broyntyn Lute Book, Jolh Wilson, a Giles Earle’s Songbook, Tobias Hume, Lodge Lute Book, John Banister, Thomas Morley neve mellett maga Boleyn Anna, VIII. Henrik felesége is feltűnt, aki a lefejezését megelőzően a Towerben raboskodva írta költeményét, így az ő szonettje kapcsán az est során játszó zeneművészek közt máig megoszlik a vélemény az előadás módját illetően. De ennél kevésbé vitás darabok is hallhatók voltak, például a Viharhoz és a Vízkereszthez írt dallamok esetén.
Az egyes blokkok közt a lantot pengető Tokodi Gábor mesélt az 1600-as évek angol reneszánsz zenéjéről és korszak egyéb művészetekben megjelenő sajátosságairól.
A nagy közönségsikert arató koncertet követően, az este második részében Bátori Éva szopránénekesnő Rázga Áron zongorakíséretében énekelte Petrovics Emil hat tételből álló dalciklusát, amelyet színpadi művekbe írt versek ihlettek, ráadásul épp az ő hangjára.
A Shakespeare daloskönyv bemutatása előtt az énekesnő néhány szóban megemlékezett három éve távozott, idős, bölcs barátjáról, érzékeltette káprázatos tudását és szaktekintélyének a magyar kultúrára gyakorolt maradandó hatását.
- Ez az utolsó, nekem írt dalciklus csak felemeli az ő művészi értékét, ami számomra sokkal értékesebbé vált, mint egy Kossuth-díj – árulta el a lenyűgöző hangú énekesnő.
