Két József Attila-díjassal ünnepelte városunk idén a magyar nyelv napját. Elek Tibor irodalomtörténész tömegnek nem nevezhető, ám a Százéves (Reinhardt) cukrászda nagyszalonját zsúfolásig megtöltő nézősereg előtt beszélgetett Kiss Ottó íróval, költővel. Az esti terefere apropóját az adta, hogy a Gyulán élő szerző nemrég ünnepelte 50. születésnapját, vagyis a jeles alkalom az írói számvetésre is lehetőséget teremtett.
A magyar nyelvről és nemzetiségekről szóló törvénycikk 1844. november 13-i szentesítésének napját két évvel ezelőtt nyilvánította az Országgyűlés a magyar nyelv napjává. Akkor ugyancsak az ünnephez méltó helyszín: a Simonyi Imre által gyakran látogatott, reformkori hangulatot árasztó, patinás cukrászda adott otthont a rendezvénynek. Noha a magyar nyelvről nem sok szó esett az irodalmi esten, a Kiss Ottó által felolvasott gyermekvers tökéletesen összefoglalta mindazt, amit anyanyelvünkről tudni érdemes: „Nyelve nemcsak az / embereknek van, hanem a népeknek is. / Úgy hívják, / hogy anyanyelv, / és mindenkinek / csak egy van belőle. / Anyának is.”
Az Elek Tibor baráti csipkelődéseinek köszönhetően derűs betétekkel tarkított író-olvasó találkozót dr. Szilágyiné Morár Ildikó az „Aki teljesen be volt vásárolva" című verssel nyitotta meg. A szöveg Kiss Ottó második, „Szilveszteri kaland” című kötetében jelent meg 1993-ban. Azóta persze sok víz lefolyt a Körösökön, és a szerző élete is gyökeresen megváltozott. A főállású íróvá avanzsált Kiss Ottónak ma már nem kell támogatásért kilincselnie, a kiadók előre lefoglalják írásait, s "Javrik könyve" című regénye nemrég szabadon választható érettségi tétel lett. Mint megtudtuk, az elmúlt negyed évszázad termése – fordításokkal, hangoskönyvekkel és az antológiákban, tankönyvekben szereplő írásokkal együtt – összesen 103 megjelenés. „Jól érzem magam a bőrömben” – mondta kissé rekedt hangon a náthával küszködő költő, aki legújabb, „Ati és a holdvilág” című könyvéről is ejtett néhány szót a nagyszalonban. Az immáron 21. önálló kötet kuriózuma, hogy Gyulán, a Dürer Nyomdában készült.
Elek Tibor szerint beszélgetőtársa legtöbb szövege bandzsít, vagyis egyfajta határterületen található: egyszerre több generációhoz is szól. Az irodalomtörténész arra volt kíváncsi, hogy van-e átjárás, kapcsolódási pont a gyerekirodalmi művek és a felnőtteknek szóló kötetek világa között. „A gyerekirodalmi szövegeket szándékaimtól függetlenül úgy írom, hogy a felnőtteknek is szólnak” – válaszolta Kiss Ottó, akit mindig is foglalkoztatott az a gondolat, hogy olyat csináljon, ami még nincs. Így születtek meg svéd típusú gyerekversei is, az ilyen típusú költeményekből ugyanis akkoriban még hiány volt a magyar könyvpiacon, s ez a gondolat hívta életre az Alföld kisvárosi, falusi világában játszódó regényeit is. A „Szövetek”, a „Javrik könyve” és a „A másik ország” a ’60-as évektől a rendszerváltásig tartó időszakot fedik le.
– Gyerekverset írni egyre nehézkesebb, mert mélyen van bennem a gyerek, viszont most már van egy kislányom, ő segít – mesélte a költő, aki hallgatóságának azt is elárulta, hogy korábban a gyermeklogikára való ráhangolódásképpen sok időt töltött el egy ismerős, sokgyermekes családnál.
A esten kiderült: a jövőben sem novelláskötetre, sem „felnőttversekre” nem számíthatunk Kiss Ottótól. A szerző évente egy novellát ír, s azt is csak azért, hogy időről időre teljesítse fiatalkori álmát, vagyis hogy beválogassák írását a Körkép antológiába. A költő korai, filozofikus-ontologikus költeményei a prózába és a gyerekversekbe szivárogtak át. Kiss Ottó úgy véli, a gyerekvers sok mindent elvisel, s a gyerekek gondolkodásmódja hasonlít egy kicsit az idősek bölcs gondolkodásmódjára.
– A legnehezebb nagyon egyszerűen elmondani fontosnak gondolt dolgokat. Letisztult, csak a lényeggel törődő gondolatokat megfogalmazni, ez szép feladat számomra – fogalmazott Kiss Ottó, majd búcsúzóul gyerekverskézirataiból olvasott fel a közönségnek.
