Negyven évvel ezelőtt oszlott fel az Illés együttes, aminek apropójából kiállítás nyílt a magyar beat éra, azon belül is a korszakot meghatározó zenekar relikviáiból. Mohai Sándor ős-Illésrajongó mintegy 30 tablónyi gyűjteményében láthatnak a rock hajnalának idejéből számos plakátot, fotót, újságcikket és más dokumentumot a Gyulai Várszínház kamaragalériájában.
- Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bródy János, Illés Lajos és Pásztory Zoltán zenekarát méltán nevezik a nemzet együttesének, illetve a magyar Beatlesnek, ugyanis az Illés ugyanazt a szerepet töltötte be nálunk, mint Angliában a Beatles. Kimondta azokat az érzéseket, amelyeket addig nem mondtak ki úgy. Ők voltak az elsők, akik az első magyar nyelvű kislemezeket is kiadtak, és a balkán, magyar népzenét ötvözték a beat-zenével – hangzott el Gedeon József színházigazgató bevezetőjében.
Mohai Sándor is személyes tapasztalatait elevenítette fel beszédében.
- Annak idején tábortűz mellett teli torokkal énekeltük, és, mindenki ismerte a már-már klasszikussá vált sorokat: „Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének, s nem lennék játéka mindenféle szélnek.” Sokan így gondoltuk, és ez katarzis. Akkor ezt mi természetesnek vettük, hogy van egy zenekar, amely a kor életérzéseit kifejezi, szimbólumokká alakítja. Míg Angliában a Beatles, Magyarországon az Illés adta át az ifjúságnak a hitet, az őszinteséget, a változtatni akarást. Abban a korban ez egyetlen együttes volt, amely ugyan virágnyelven, de igen erősen kritizálta a rendszert. Zenéjük, dalaik mondanivalója összekötött, nem szétszakított – mondta a gyűjteményéből álló tárlat megnyitóján Mohai Sándor.
A kiállításmegnyitó természetesen nem maradhatott zene nélkül, úgyhogy az azt követő másfél órában az FG-4 Illés- Fonográf Emlékzenekar koncertjét láthatta nagy számban érkező közönség.
A beat-ereklyékből álló tárlat október végéig tekinthető meg a kamarateremben.
