Érdekfeszítő élménybeszámolót és átfogó képet kaphatott Perzsiáról, aki ellátogatott a gyulai származású dendrológus, kertészbotanikus, Kósa Géza előadására a Mogyoróssy János Városi Könyvtárba. A Vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert igazgatójának, valamint a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetsége elnökének estjére sokan voltak kíváncsiak, úgyhogy teljesen megtelt a könyvtár Simonyi-olvasóterme.
Az előadó vonatja késett, így az Arany János Művelődési Egyesület rendezvényén először a társaság első elnökére, a tíz éve elhunyt dr. Friedrich Endrénére emlékeztek a társaság tagjai. Nagy László, az egyesület elnöke, elődjének érdemeit sorolta, majd a könyvtár vendégei néma főhajtással tisztelegtek, és egy 2002-ben készült, archív televízió-felvétel segítségével elevenítették fel az egykori elnökük emlékét.
A nekrológ után a Krisztus előtti idők legnagyobb kiterjedésű ókori birodalma került előtérbe. Kósa Géza húsz alkalommal járt botanikai gyűjtőúton Kelet- és Közép-Ázsiában, ezen belül kétszer Perzsiában, ahonnan rengeteg maggal, élőnövénnyel és természetesen számtalan tapasztalattal tért haza. Ebből a gazdag élményegyüttesből hozott egy csokor szuvenírt a gyulai hallgatóságnak.
Mindenekelőtt hangsúlyozta, Perzsia, vagyis Irán – a közhiedelemmel ellentétben – a világ egyik legbarátságosabb és legszimpatikusabb országa, szeretetreméltó, kedves, elragadó emberekkel. A több mint másfél millió km2 területű birodalom a négy évszak országa, óriási klimatikus különbségekkel, határain belül kontinentális és szubtrópusi, illetve trópusi területekkel.
Kósa Géza előadásából megtudhatta hallgatósága, a mozgalmas ókori Perzsia több dologban is élen járt a világban, minden kultúra bölcsőjének is hívják, hiszen innen kaptak mintát kertésztudásból illetve gabonatermesztésből a későbbi civilizációk. Perzsia nem volt mindig félsivatagos pusztaság, hiszen az ókorban igen termékeny mezőgazdasági terület jellemezte.
Rövid történelmi áttekintés után a jelenkorban, egy jól összeállított fotósorozat segítségével indultunk útnak Teherántól Shirazig. Kósa Géza alaposan beásta magát a Perzsia egzotikus világába, ebből adódóan az óriási birodalom szinte teljes keresztmetszetéből kapott egy szeletet a gyulai hallgatóság. A fotók és beszámoló által jártunk az ornamentikával díszített hatalmas dzsámikban, a néhai Perszepolisz romjai között, láthattuk a híres uralkodók síremlékeit, a nők csadorját méricskélő rendőröket. Iránban ma is komolyan veszik a régi szokásokat, nincs szeszesital az országban, nem esznek sertéshúst, a nők eltakarják hajukat és vonalaikat, s a férfiak sem hordhatnak akármit. Utaztunk az országban, ahol nincsenek asztalok és székek, hiszen étkezéskor a földre ülnek és oda is terítenek. Onnan kínáltak minket is a savanyú tejjel a nomád pásztorok, akik a bibliai példázatokból ismert módon még mindig vezetik, s nem hajtják nyájukat.
Az előadó jó humorérzékkel fűszerezett beszámolóján szó esett Perzsia földrajzáról, történelméről, vallásáról, gazdaságáról, gasztronómiájáról és kultúrájának további pilléreiről is. Egy botanikus előadásából nyilvánvalóan nem hiányozhatott a világ ezen részének növényvilága sem, amelyben a lágyszárúak nagy része tüskés, a tölgyek örökzöldek, ahol nagy fává nőnek a borókák és a galagonyák, ahol 10 kilós sárgadinnyék is teremnek, s ahol a mag nélküli szőlőből csak mazsola készülhet. Sőt, általuk felfedezett és elnevezetett növényeket is megismerhettünk, például az Üvegloncot (Lonicera nummularifolia), amelyet most már jóvoltukból személyesen is szemügyre vehetnek a botanikus kertek látogatói. A dendrológus szakember nem csoda, hogy szerelmese az óriási közel-keleti országnak, hiszen a világ flóráján kívül a mesterien elkészített szőnyegekhez is vonzódik, amelyeket hol ne találna, csodálhatna meg az ember, mint Perzsiában.
Kósa Géza végül hallgatóságának elmondta, hálás a Jóistennek életútjáért, hiszen hobbija és hivatása teljes mértékben fedi egymást. Egy csodálatos, 27 hektáros kert kellős közepén él, az ország legnagyobb élőnövény-gyűjteményét vezeti, s négy lányuk felnevelése mellett, a nemzetközi és hazai szakma krémjével lehetősége volt bejárni a Föld jó részét. Kénytelen volt, hiszen ahogy mondta: az ő műhelye az egész világ.
