A VI. Irodalmi Humorfesztivál az 50-es szám bűvöletében telt. Elvégre a Gyulai Várszínház idén ünnepli 50. évadát, ráadásul (és legfőképpen) az est szerkesztője-rendezője azt üzente… A fellépők, szám szerint tizenegyen, többé-kevésbé eleget tettek Elek Tibor kérésének. Az 50-es verseny csúcsteljesítője Lackfi János volt, őt csak az est (és a rendezvénysorozat állandó) házigazdája, a humorfesztivál Pióker Ignácaként 50x50%-ot teljesítő Tarján Tamás irodalomkritikus tudta túlszárnyalni.
A házigazda a rendezvény elnevezését elemezve arra mutatott rá bevezetőjében, hogy a magyar (irodalmi) humorhagyományhoz a pesti vicc, Rejtő Jenő, Örkény István és Karinthy éppúgy hozzátartozik, mint a Csárdáskirálynő, Kabos Gyula és a Hyppolit, a lakáj. Miután megtudtuk, hogy Tarján Tamás 39 évvel ezelőtt járt először a gyulai színházban, arra is fény derült, hogy az est közreműködőinek átlagéletkora nem felel meg a szerkesztői elvárásnak, hiszen nem éri el a mágikus 50-es számot. A „felkonfot” Szabó Dániel dzsesszzongorista improvizatív játéka követte, majd Egressy Zoltán lépett a mikrofonhoz, hogy kezdetét vegye a házigazda által (szó)viccesen "stand up literary"-nak és/vagy "sit down literary"-nak titulált műsor.
A hatodik irodalmi humorfesztivál első fellépője, Egressy Zoltán (író, költő, drámaíró) Ravatal Rádió című parodisztikus írását olvasta fel a közönségnek. A történet főhőse és narrátora egy szerelemre szakosodott, tudathasadásos patológus-nyomozó, aki egy kiskereskedelmi rádió halála körüli rejtélyt igyekszik felderíteni. A végén kiderült: nem Damoklész kardja sújtott le az áldozatokra.
A kacagtató rémhírek után Szabó T. Anna „irodalmi csujogatásain” nevethette magát halálra a publikum. A kolozsvári születésű költő alkoholdalait a vodka, a whisky, a pezsgő, a ser, a Bacardi, az abszint, a tequila és a vörösbor ihlette. Nemes Nagy Ágnes „első gyermekkori verse” után „állati verseket” hallhatott a közönség, majd a felolvasótársakhoz írt kínrímes szösszenetek hangoztak el.
Nagy Koppány Zsolt, marosvásárhelyi születésű író Feljegyzések a hivatalból című regényéből olvasott fel egy részletet. Felvezetőjéből kiderült: művét a közigazgatásban eltöltött közel másfél év alatt írta meg, szigorúan munkaidőben. A sóhivatalban játszódó történet kulcsfigurája a munkaidőben pornót néző, nagypályás öreg köziges, Béla bá’, aki a legenda szerint az ezredforduló környékén dolgozott utoljára.
Végh Attila, József Attila-díjas költő, próza- és esszéíró groteszk, kritikus hangvételű ufósztorival indított. A történet sötétre festett konklúziója: a „szellemirtó” ember a Marson se lehet boldog, mert végül ott is csak parasztok maradnak. A „Már nyílnak a testben a prosztatarákok” kezdetű Petőfi-parafrázis után egy facebookos Bóbita-átirat és egy dilettáns költőkritika következett, végül az 50-es szám ihlette, „egyáltalán nem vicces” disztichon zárta a felolvasást.
Muszka Sándor nem először (és feltehetően nem is utoljára) nevettette meg a közönséget az irodalmi humorfesztiválon. A kézdivásárhelyi születésű író ezúttal egy disznyóvágós, egy favágós és egy éttermi balhéról szóló történettel örvendeztette meg a hallgatóságot. Sanyika jó tanácsát valószínűleg azóta is kívülről fújja mindenki: „Nem kell foglalkozni, le kell ülni, meg kell inni egy hideg sört, télen meg egy meleg konyakot!”
Lackfi János, József Attila-díjas költő, író anyósviccegyveleggel indított, majd a helységnevekben, a kiejtésben és a reklámfeliratokban, egyszóval a nyelvben rejlő humorforrásra mutatott rá. Felolvasását a Cirmos cica, haj és az Elvesztettem zsebkendőmet kezdetű népdalokra írt variációk zárták. Az Ómagyar Mária-siralom, Csokonai, Berzsenyi, Kosztolányi, Ady, Kassák, Janus Pannonius, Balassi, József Attila és Bye Alex stílusára hajazó átiratok nagy sikert arattak.
Székely Csaba marosvásárhelyi születésű író, drámaíró Petőfi Sándor Anyám tyúkja című versének három átiratát osztotta meg a nézőtéren ülőkkel. Elsőként az Édesanyám jércikéje című, székely dialektusban megírt változat hangzott el, majd a baloldal és jobboldal vezető politikusának beszédmódját parodizáló, Szoclibfi Sándor és Nemzeti Sándor tollából származó verzión röhögte magát betegre a nagyérdemű.
Grecsó Krisztián József Attila-díjas költő, író szövegeinek középpontjában a gasztronómia állt. Az első szerelmes étel című írás egyértelművé tette a publikum számára: a sült krumpliban és a mellé kacéran odacsöppentett házi ketchupban is benne van a szerelem. Az Anyám első süteménye című szöveg a cukrászkodás Bermuda-háromszögének sötét vidékére kalauzolta a közönséget. A történet középpontjában a ’80-as évek sztársüteménye állt. „Nem hatlapos volt, hanem isler, és nem elrontotta, csak újrafogalmazta”, annyira, hogy az összefosott futóhomok ízű, fekete, izzó napkorong még az éhenkórász tacskónak se kellett.
Farkas Wellmann Éva marosvásárhelyi születésű költő Jelenségek, tünetek, diagnózisok a nép nyelvén című „tanulmányát” olvasta fel a várszínpadon. A népdalok sajátos (félre)értelmezése jól érzékeltette az elmúlt időszak kulturális változásait. Mai szemmel akár különféle pszichológiai betegségekre: piromániára, nimfomániára, anorexiára, narkolepsziára, depresszióra és paranoiára is találhatunk utalásokat a régi dalokban és rigmusokban, persze csak játékból. A Bárkaonline szerkesztője búcsúzásképpen néhány népdalátirattal lepte meg a hallgatóságot.
Podmaniczky Szilárd író, költő egy fantasztikus történettel rukkolt elő. Az asszony, akiből dőlt a füst című novella főszereplője az 1968-os születésű Szendrey Júlia, akiből egy márciusi napon szivárogni kezdett a füst. A különös betegség természetesen számos kellemetlen és persze kacagtató helyzetet eredményezett.
Az est utolsó felolvasója Nádasdy Ádám volt. A költő, műfordító, nyelvész bevezetésként Shakespeare Ahogy tetszik című vígjátékának egyik részletét, Orlando szerelmi vallomását osztotta meg a közönséggel, majd a margitszigeti lóvasút előnyeit ecsetelte Közlekedésfejlesztés című költeményében. A Tarján Tamás által az idei évad öttusázójának titulált Nádasdy az általa írt limerickek egyikében még Gedeon Józsefet, a várszínház igazgatóját is megénekelte: „Van egy úr, úgy hívják Gedeon, / ügyébe mindenkit belevon. / Jól játssza szerepét, / pedig az ő nevét / nem írja se plakát, se neon.” A hatodik irodalmi humorfesztivált stílszerűen a gyulai teátrumot köszöntő vers zárta.
