Nem vagyok egy nagy dohányos. Egészen pontosan semmilyen dohányos nem vagyok. Nem cigiztem még soha. Egy slukkot sem szívtam. Élményem sincs róla. Nem dicsőség ez, tudom, másoknak inkább borzalmas, legalább annyira, mint a nem sörivás. Nem egyszer kaptam meg a „Veled még egy jót sem lehet sörözni!” bosszús mondatot. Ez van! Az ember már csak ilyen. Nehezen változik, jó és rossz irányba is. Szerintem a cigi büdös, s aki szívja, az is büdös lesz tőle, de tessék nyugodtan megcáfolni!
A környezetemben azonban nagyon sokan elszívják a napi dohányadagjukat. Kétségtelen élvezetet nyújt és jelent sokak számára a „füstölés”. Lehet ezt adóval sújtani, elborzasztó fotókkal sokkolni a cigisdobozon a vásárlót, nemzeti dohányboltokkal visszaszorítani, azt hiszem, a dohányzás kultúrája nem tűnik el erről a bolygóról. A pöfékelés megmarad, ámde nem kötelező, s mondjuk ki, írjuk le, az egészségnek egyáltalán nem használ, ezért ajánlatos inkább leszokni róla vagy rá sem szokni.
Szerintem a bizonyos értelemben elnyomott társadalmi státuszba került dohányos honfitársainknak is vannak szokásaikhoz fűződő jogaik. Ha például dohányos lennék, engem nagyon is érdekelne, hogy hol tudok majd dohányhoz jutni Gyulán, ha megnyílnak a Nemzeti Dohányboltok. Ezt azonban nem egyszerű megtudni. Valami furcsa rejtély vagy titok vagy valami harmadik típusú találkozás övezi a leendő dohányboltok helyét. Az illetékesek azonban azt ígérik, hogy a www. nemzetidohany.hu honlapon hamarosan lesz boltkereső funkció, ami mobiltelefonra is letölthető majd. Kell ennél több?
