Gyulai Hírlap - Ha szecesszió, akkor Bagyinszki

A Mogyoróssy János Városi Könyvtár adott otthont Bagyinszki Zoltán új könyve bemutatójának október 15-én. A kötet a Szecesszió / Art Noveau címet kapta.

Gyulán már-már köztudott, hogy ha szecesszió, akkor Bagyinszki. A fotográfus két évtizede foglalkozik ennek a csodálatos építészeti irányzatnak a bemutatásával, megörökítésével, eddig több kötetben láthattuk fotóit (Alföldi szecesszió 2008, Magyar szecessziós építészet útikönyve 2012.). Legújabb könyvét egy beszélgetés keretében mutatták be. Aki kérdezte: Fodor György, aki a Gyulai Értéktár Bizottságban segített a Gyulai szecesszió mint települési érték című beadvány kidolgozásában. Fodor szerint mentorára igazán jellemző a szó eredeti jelentése: lat. secessio = kivonulás. A szerző jelen albumában 160 oldalon, három fejezetben (Lechner-épületek; Budapest; Városok, nagyközségek), 300 fotóval 127 épületet mutat be, amelyek nyolc országban érhetőek el, ehhez sok ezer km-t kellett megtennie. Zolinak sikerült az, amit Málnai Béla fogalmazott meg A Ház című folyóiratban: „az architektúra erejével bemutatni a modern ars poeticát”.

Gerle János építészettörténész, szakíró, a magyar szecesszió kutatója, az Országépítő folyóirat főszerkesztője szerint „a szecesszió egy technikai forradalom találkozása az individuális fejlődés forradalmi ugrásával.” A stílus magyar nagyágyúja Lechner Ödön, akinek a munkássága 2008 óta az UNESCO világörökség része. Ő azt vallotta, hogy a szecesszió „folytonos művészi újjászületés, újjáfejlődés és kialakulás”. Ezt erősítette meg a beszélgetésben szintén részt vevő, hihetetlenül felkészült és rendkívül összeszedetten nyilatkozó művészettörténész, Brunner Attila is, aki a könyv előszavát, képaláírásait jegyzi, és a képválogatásban is segített. Szerinte a szecesszió: „mozgás, lüktetés, és dinamizmus, életszeretet és szín”. A könyv képeit elemezgetve magunk is rádöbbenhetünk, mekkora ereje volt a századfordulón a szecessziónak, vagy más nyelveken art nouveau (francia), Jugendstil (német), Tiffany-style (USA), stile florale (olasz). Legnagyobb támasza a vernakularizmus volt. Ez az izmus egyfajta arts & crafts mozgalomból táplálkozott, az anyanyelv átvitelét próbálta megvalósítani az építészetben (pl. transzilvanizmus, finnség, bécsi formák, külföldi stílusok adaptálása, hagyományos mesterségek becsületének helyreállítása). Így fejlődött ki az a jellegzetes ornamentika (növények, állatok), amelyeket minden épületen megfigyelhetünk. Vadászhatjuk a nonfiguratív formákat, csodálhatjuk a dekorativitást (elsősorban virágmintákat), az áramló tereket, a demokratikus építészet remekeit, ahol a praktikum az esztétikummal kerül szoros barátságba. Fantasztikusan kimunkált Thék-bútorok, lehengerlő vasbeton szerkezetek és persze a közismert és világhírű Zsolnay-porcelán. Nem mehetünk el a pirogránit tömbök, az eozinmázas figurák mellett sem. Mindezek elérhető távolságban fellelhetők, Gyulán is megtalálhatók: villák, magán-, illetve polgárházak, közintézmények (bankok, iskolák, városházák) formájában. A nagyvárosokban pedig paloták, kúriák, szállodák kínálják meg a fotóst kihagyhatatlan témáikkal.

Bagyinszki Zoltán fia, Gábor, gondolt egy nagyot, meglepte édesapját a könyvkiadás lehetőségével. Ehhez talált kiváló partereket: Galamb Zsuzsannát (lektor); Kovács Pétetr (angol fordítás); a Barna Design-t; a Pauker Holding Kft. nyomdát. A család mindenben támogatta a „szecesszió gyulai utazó nagykövetét”. Zoli bejárta a világ szecessziós központjait (ld. Brüsszel; Barcelona), megnézte, lefotózta a legnagyobb nevek épületeit (pl. Lechner, Róth, Maróti Géza, Zsolnay, Kós), és eljuttatta szűkebb pátriájába is a „szecesszióvírust”. A legnagyobb gyulai neveket (pl. Pfaff, Czigler, Mende, N. Szabados, Schneider) ma már kellő biztonsággal nézhetjük meg egy „szecessziós térképen”, ahol a Bagyinszki-képeket Bálint Imre, a Szecessziós Magazin főszerkesztőjének diákbarátan mobilra is igazított, Google Maps alapú, programozott, kereshető adatbázisai és Fodor György középiskolai pedagógus szövegei egészítik ki.

A szecesszióra való nevelés már az óvodákban elkezdődött, hiszen Zolinak az unokájával (Bagyinszki Luca) készített kifestőjét közkézen forgatják, népszerűsége meglepő, újra nyomása indokolt. Zoli emellett előadássorozatot is tart, ahol a picúrok játékos formában ismerhetik meg az ornamentikát. Nekik már nem lesz titok a helyszínen a sok csokoládéért feltett kérdésre adott válasz. Ám a kedves olvasók még utánajárhatnak annak, hogy ki a legjelentősebb gyulai szecessziós alkotó, Lechner Ödön? Ki tervezte a Komló szállót? Hol nyugszik Weiss Mór? Hol található Pfaff Ferenc sírja? Kié volt a Bagolyvár, illetve a húsbolt épülete a Béke sugárúton? Mennyi ideig működött oktatási intézmény az egykori polgári leányiskola épületében? Melyik szecessziós gyulai épületben volt egykori szappanfőző műhely? Ki lakott a Hétvezér utcai szecessziós bérházban? Milyen célt szolgált a mai Ikon, korábban Lidó épülete? Milyen funkciót tölt be az Eminescu és Vár utcák kereszteződésében álló épület? Milyen szerepet tölt be ma az Eötvös utcai Czinczár-ház? Megfejtéseket kérnénk jól megőrizni és az utókornak feltétlen továbbadni, ahogyan a jelenlévő beszélgetőpartnerek is tették!