Fotó: archív felvétel
– Az első évek a szövetkezeti mozgalom terjeszkedésének évtizedei voltak, nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban is. Az ez idő tájt alakult szövetkezetek lényege az volt, hogy a tagok saját munkaeszközüket, tudásukat, tapasztalatukat „bevitték a közösbe”, munkamegosztással piaci értéket, szolgáltatást, árut termeltek, biztosítva a folyamatos foglalkoztatást, a családok megélhetését. Gyulán és környékén is gondot jelentett a mezőgazdaság átszervezéséből adódó munkaerő foglalkoztatása, így 1957 tavaszán elkezdődött a szervezés – kezdett bele történetükbe a szövetkezet vezetője. Vígh Imre elmondta: az egykori elnökök között volt Farkas Sándor, Geiszt György és Farkas Pál.
Hozzátette: a megalakulást követően a varrni tudók saját gépeiken készítettek a gyulai kórháznak ágyneműket és védőruházatokat, a kötni és horgolni tudók kezei közül pedig gyermekáruk kerültek ki. Később rongy- és gyapjúszőnyegeket is szőttek a kézi szövőszékeken, ekkor indult el a gyulai népművészeti szőttes története.
– A 60-as évek elején beért az általunk ültetett többhektáros fűzvessző is, így megkezdődhetett a kosárfonás. Ez a tevékenység főképp Sarkadon és környékén volt jellemző, így ott kerestünk munkavállalókat – részletezte Vígh Imre.
A szövetkezet egykori vezetőjének visszatekintéséből az is kiderült, hogy annak idején mindenki saját munkaeszközét és szakmai tudását adta az árutermeléshez, és mivel a munkavégzés helye a dolgozók saját otthona volt, könnyen el tudták végezni a ház körüli teendőket is.
– Ezt a tevékenységet a kor munkaügyi szabályozása szerint „bedolgozói munkaviszonynak” hívtuk, a mai értelmezés szerint távmunka is lehetne a neve. Így nem volt szükséges üzemeket építeni, gépeket vásárolni, és az adminisztráció is egyszerű volt – tette hozzá. Vígh Imre elmondta: a szövetkezet megalakulásakor a Gyulai Szesz Nagykereskedelmi Vállalatnál, a mai Cégbíróság helyén béreltek helyiséget, az első saját ingatlanuk pedig a mai Scherer Ferenc utcában, a Weis kocsma helyén volt.
A magyar kézműves áru már a 60-as években is fontos exportcikknek számított, nemcsak a KGST országaiban, hanem Európa számos másik országában is. Bár akkor elméletileg zárt volt az export-import rendszer, a külkereskedelmi vállalatokon keresztül a cégek ki tudtak jutni a nyugati piacra, versenyezni tudtak a távol-keleti árukkal. Nagy mennyiségű kézműves terméket szállítottak a svéd, az olasz, a német, az osztrák és a svájci piacokra, de áruik eljutottak Japánba, Kanadába és az USA-ba is. Népművészeti kutatásaik, szövési kultúrájuk alapján 1960-tól a Gyulai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet elnevezést viselhették.
– Sikereket arattunk a bel- és külföldi vásárokon és kiállításokon. A Budapesti Nemzetközi Vásár első díjait hoztuk haza, kategóriánkban rendszeresen megnyertük a textilbiennálék nagydíjait, a formatervezési nívódíjakat. 1980-ban a Könnyűipar Kiváló Szövetkezete lettünk, de munkánkat a település is több alkalommal Gyula Városért elismerésben részesítette. Büszkén állítom, hogy mi lettünk a térség legnagyobb bedolgozókat foglalkoztató üzeme, munkavállalóink többsége szeretett itt dolgozni, nagyon sokan itt szerezték meg a nyugdíjjogosultsághoz szükséges munkaviszonyt – emelte ki Vígh Imre.
A szövetkezet életében 1981–85-ben történt a legnagyobb lépés, ekkor vásárolták meg a Corvin utca 15. szám alatti „bakancsgyárat”. Az 1900-as év végén épült, helyi jelentőségű ipari műemléképületet felújították, majd a 48-as utca sarkán – az ott lévő romos magánházak helyére – felépítették a ma is látható háromszintes ingatlant.
A jubiláló szövetkezet egykori vezetője elmondta: úgy érzi, még egy fontos feladata van, a 60 éve felhalmozott népművészeti tárgyi eszközök legrégebbi darabjainak megóvása, megmentése és közkinccsé tétele. A gyűjtemény eddig Sarkadon, a helytörténeti múzeumban volt, de az utóbbi években bezárták a kiállítóhelyet, így ismét a fürdővárosi önkormányzatnak ajánlotta fel a számára és remélhetőleg az utókor számára is felbecsülhetetlen értékű gyulai emlékeket. A kiállítás anyaga – a Gyulai Városbarátok Körének közreműködésével – a Göndöcs Benedek Középiskolában kapott helyet, a tárlatot október közepétől láthatják a gyulai népművészet iránt érdeklődők.