Magyari Barna
A lélek vőlegénye
magasztos decemberi nap
fagy dédelgeti a tájat
fénylő jég-bakancsaikban
télanyók örömmel járnak
dérfátyolban állnak a fák
koszorúslány az összes ág
férjhez megy a lélek fénye
karácsony a vőlegénye
hóemberen mondat-zakó
ott áll még kint megfogható
jégcsapként lóg le a bajsza
szénnézése fura kajsza
szívkamrámban sok a kályha
tőled ég az összes lángja
s fehér lelkünk pelyhe szálldos
boldog vagyok tőle már most
