Véső Ágoston
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Véső Ágoston festőművész nevére az azonnali válasz Nagybánya, az a város, amely minden magyar ember számára a magyar festészet szent helyével azonos. És bár a máramarosi település megkerülhetetlen művészettörténeti helyszín, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ma már valódi köztes világot képez. Képzőművészete ugyanis beszorult a múlt és a jövő közé. Ebben a közegben a Trianon előtti szépségek eltakarják a jelen változásait, a nemzeti képzőművészeti hagyomány folytonossága pedig bizonytalan.
Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Véső Ágoston gyulai kiállítását Szilágyi András filozófus az Erkel művelődési központ földszinti galériájában, ahol az érdeklődőket és a meghívott Munkácsy-díjas művészt Durkó Károly, a gyulai önkormányzat képviselő-testülete oktatási és kulturális bizottságának elnöke köszöntötte.
Durkó Károly
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Megnyitóbeszédében Szilágyi András kifejtette: a trianoni békediktátum utáni reményvesztettségben festőgenerációk jelentős alkotói települtek át az anyaországba, az immár 88 éves Véső Ágoston azonban akár a szikla, akár a kő, Nagybányán maradt. Így a mester, húzta alá méltatója, a hűség és a szolgálat festőjének tekinthető. Azé a hűségé, amely Nagybányához, a magyar kultúrához, a magyar nemzethez és a nagybányai tájképfestészet esztétikai minőségéhez köti.
Szilágyi András ezt követően a nagybányai szabadiskola történetét ismertette egészen részletekbe menően, hogy ezzel érzékeltesse, mekkora jelentősége volt a nyári Nagybányai Tájképfestő Telep megalapításának. Ezt Tőkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület akkori püspöke, Lugosi Mihály helyi lelkész és Véső Ágoston kezdeményezték 1996-ban.
Szilágyi András
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A kiállítóról elmondta, a kolozsvári képzőművészeti főiskolán tanult Mohy Sándor osztályában, majd azt is kifejtette, kik voltak azok, akik hatottak stílusára. Gyulai tárlatát jellemezve aláhúzta: azok az egész alakos kompozíciók és portrék (Nagyanyám, F. Villon, Keresztelő Szent János) jutottak most kiemelt szerephez, amelyek Klein József, Pittner Olivér, Csiszér Lilla és Kahán Sára szociális érzékenységű modern szemléletével jeleznek rokonságot.
A művelődési központ galériájában bemutatott korai műveit (Hajnali kép, Alkonyati kép) elemezve Szilágyi András úgy vélte, leginkább a többnézetű geometrikus képszerkesztés az, ami ezeket az alkotásokat meghatározza. Szólt arról is, hogy Véső Ágoston munkáin a nagybányai természeti valóság színformái és formaszekvenciái a felülről érkező isteni fénytranszparenciában lényegülnek át. Összegzésképpen aláhúzta: a gyulai tárlat az utóbbi évtized pasztellmunkáiban teljesedik ki.
Lapunk Véső Ágostont is megszólaltatta. A művésszel készült interjút hamarosan megosztjuk olvasóinkkal.
