Emlékeznek? Nem régen történt. A Gyulai Húskombinátért aggódott Gyula városának apraja és nagyja. Szakszervezeti demonstrációkon kiáltottak sokan segítségért. Több száz ember aggódott megélhetéséért és több ezer gyulai érzett együtt velük. Dolgozók és szimpatizánsok küzdöttek a cégért, egy hungarikumért, a gyulai kolbászért. Hónapokba telt, amíg hátra dőlhettünk annak köszönhetően, hogy az önkormányzat saját cég alapításával nem engedte el a gyulai húsipar kezét.
Személy szerint a megmaradó munkahelyek miatt örülök legfőképp a sikernek. Gondolom hasonlóképp vélekednek sokan mások is, hiszen a mai, hitellel terhelt világban a munkahely elvesztése súlyos kilátástalanságba vezet.
Éppen ezért nem értem, hogy az újra indult kombinát saját boltjában – állítólag - miért nem bánnak szépen a vásárlóval. A Gyulai Hírlap szerkesztőségébe minap egy panaszos levél érkezett. Olvasónk a kiszolgálás minőségét kifogásolta. Azt is megemlítette, hogy mivel imádja a családja a gyulai kolbászt, mostanra inkább a megszokott mennyiség kétszeresét teszi a kosarába, csak hogy ritkábban érezzen megaláztatást az üzletben.
Bár személyes tapasztalatokkal nem rendelkezem, mélyen együtt érzek a fogyasztóval. Fanyalogva és slendriánul dolgozni a szolgáltatói szektorban lehet éppen, de nem kifizetődő.
A vége úgyis az lesz, hogy a bolt forgalma csökken, rossz hírét keltik és hamarosan bezár. Sokféle kolbász van sok boltban, három nap és már arra sem emlékszik senki, hogy volt ama bizonyos. Az egykori fanyalgó dolgozó meg szépen maradhat otthon és várhatja a segélyt vagy egy új közmunkaprogramot.
