Csomós Éva (újságíró):
– Jelen helyzetben azt mondanám, hogy szakma, mert szerintem túl sok a diplomás. Annyira sokan vannak, hogy most már egy jó szakmával jobban lehet érvényesülni. Bár az sem mindegy, hogy milyen szakmát tanul ki az ember. Meg kell találni azt a hiányterületet, ahol jól lehet boldogulni. Rá kell találni arra a szakmára, amelyben sikeres lehet az ember, vagy egy olyan területet kell választani, amely nincs még telítve. Bár ha valaki jó szakember, könnyebb neki, bármihez is kezd. Én ugyan szereztem diplomát, de ha szakmában kellene gondolkodnom, akkor fodrász lennék. Ha máshogy alakult volna, akkor még kutyakozmetikusnak mentem volna el, de érdekel az autószerelés is. Közel állnak a szívemhez a régi, húsz-harminc éves autók, tehát velük szívesen foglalkoznék.
Kónya István (politikus):
– Olyan irányba mentünk el, hogy mára boldog-boldogtalan diplomát akar a gyermekének. Vagy azért, mert társadalmi elvárássá vált a diploma, vagy azért, hogy legalább egy diplomás legyen a családban. Ez azért is probléma, mert évről évre gyarapodik a diplomás munkanélküliek száma, ellenben igazán jó kétkezi munkást nagyon nehéz találni. A régi öreg szakemberek vagy kihalnak, vagy fizikailag nem bírják tovább űzni mesterségüket, és nincs utánpótlás. Ezért már vannak olyan szakterületek, hogy ha nem lesz mögötte erős szakképzés, akkor óriási humánerőforrás-hiánylép majd fel. Én azt gondolom, hogy inkább szakmát válasszanak a fiatalok, mégpedig olyat, amivel mindenképpen el tudnak helyezkedni. Természetesen a szakmai képzéshez biztosítani kell egy komoly támogatási rendszert is.
