A gazdájára váró kerékpár búslakodása a kocsma elé kikötött szamáréhoz hasonlatos. Hát még ha a gazda a szomszédvárban múlatja az időt. Ne csodálkozzon az ilyen himpellér, ha a buszról leszállva arra lesz figyelmes, kámforrá vált a kormányra rögzített világítótest.
Hűlt hely, s az eső, mint valami részeg flagelláns, összevissza csapkod.
Elkeseredésében mi telhet a gazdától? Teker hazafelé a krimibe illő sötétben, kerékpárja ékén: a csonka foglalat.
Valaki jól járt.
Hanem aztán merre? Menjen az Élővíz-csatorna partján? A vidrák nem köpik be, a récék alszanak. Csakhogy ez nagy kerülő, nagyobb, mint amit az otthon nyújtotta megkönnyebbülésre vágyó gazda elbír. Talán a töltőállomás magyarosan egészséges zöldje hat rá, talán a kisromán templom jótékony fényei csábítják, de: a főutat választja.
Hogy csinálta? Hogyan kell az ilyet csinálni? Egy volt a buszra várók közül, egy melegítős? Vagy Audijából ugrott ki, s úgy? Edzésről érkezett, és akkor? Levezető etap a Tesco után?
Diákcsíny? Felnőttcsíny? Hajléktalancsíny?
Egy marokban elfér, alig nagyobb a diónál. Ha egyszer nyomja meg, lelkesen villog, ha kétszer, hűségesen világít. Milyen lehetett a pillanat, amelyben jó ötletnek tűnt elemelni?
Ennyire el tud menni az ész? Vagy sose volt ott semmi? Hűlt hely?
Kicsi a gazda, de nagyobb boldogtalansága. Teker hazafelé, csonka foglalat.
Az ám, de mit mond, ha lefüleli a járőr! Hogy tegnap rakta fel Feri bácsi, a szerelő, és íme? Hazugság volna! Egy hete tette fel Feri bácsi, a szerelő, és íme.
Az igazság ez. A hazámban lopnak.
Nem tudta volna tolni?
Elütnek.
A járdán?
Nem tudtam volna.
Miért is?
Összehugyozom magam, mire hazaérek.
Ivott?
Nem, csak három sört, de Csabán. Hogyan tanítsam Bocskait, ha nem iszom!
Bűncselekmény.
Valaki jól járt.
Alkalmazkodj hozzám, mondja polgárának az ország.
Jó, feleli az.
Nem jó.
