Meghatódva nézett végig népes hallgatóságán M. Szabó András, Gyula város 1956-os polgármestere a ma megrendezett rendhagyó történelemórán és emlékeinek felelevenítése után szem sem maradt szárazon. Torokfojtó történelmi helyzetet tárt fel középiskolás diákok előtt Gyula város díszpolgára. A Mogyoróssy János Városi Könyvtár és Bagyinszki Zoltán, az önkormányzat kulturális tanácsnokának szervezői munkájának köszönhető délutánon az ’56-os forradalomról és a gyulai eseményekről mesélt a 88. életévében járó Bandi bácsi. A kérdező Pataky László, az Október 23. Alapítvány kuratóriumi tagja volt.
- Amikor a fiatalokat nézem, sokszor eszembe jut a fiatal korom. Nem voltunk gazdagok, de mindig volt mit ennünk. Édesanyám cipőfelsőrész készítő volt, édesapám lakatos. Mi, gyerekek, igyekeztünk mindent megtanulni és időnk is volt mindenre. A mai fiataloknak már nincs idejük játszásra, vagy egyéb elfoglaltságra. Pedig semmivel sem kell most többet tudni, mint akkoriban – kezdte a visszaemlékezést M. Szabó András, aki 4 elemi után polgári iskolába ment édesapja óhaja szerint. Bár nem akart tovább tanulni a lakatos mestervizsga után, mégis elvégezte Szegeden a felsőipari iskolát.
- Hallgassatok a szüleitekre – tanácsolta a gyerekeknek Bandi bácsi -, mert ugyan nem akartam tovább tanulni, az apámnak köszönhetem, hogy a saját és a családom élete könnyebb lett.
M. Szabó András elmesélte hogyan lett a Szociáldemokrata Párt tagja, milyen elismerést érdemlő barátság fűzte Nádházi Jánoshoz, a forradalmi bizottság elnökéhez, kiderült, hogy az 1947-es kékcédulás választások után miért is lett szálka a kommunisták szemében.
Az egykori polgármester elismeréssel szólt a budapesti, debreceni és szegedi forradalmi ifjak cselekedeteiről.
-Büszkék lehetünk az egyetemistákra, nagy szerepük volt a forradalom kirobbantásában. Bejárták az egész országot, hogy hírét vigyék a forradalomnak. Mi október 25-én tudtuk meg a fejleményeket. A gyulai szovjet emlékmű eltávolítása is az ő kezdeményezésükre történt meg. Húsz-harminc fiatal kötelet kötött rá, húzták, persze meg sem mozdult. Épp arra járt egy drótköteles dömper, rákötötték, de az sem tudta lehúzni, kipörgött a kereke. Majd ahány ember volt - köztük Simonyi Imre költő - felmászott az autóra és így lesúlyozva sikerült elborítani az emlékművet.
M. Szabó András őszintén beszélt a felhevült ifjak tévedéseiről és erényeiről, hosszan és igen érdekfeszítően ismertette a börtönkörülményeket is, amit ’56-os szerepvállalása miatt volt kénytelen elszenvedni.
Sokáig tartó küzdelme, az hogy méltón emlékezzen meg Gyula hőseiről, napjainkra valóra vált. Emlékmű, emléktábla és térnév is hirdeti, hogy Gyulán 2 ember - Mány Erzsébet és Farkas Mihály – életét adta a szabadságért, 48 főt bebörtönöztek, 50 hőst internáltak a szabadságért vívott küzdelmük retorziójául.
