– Kertjeink választottak, illetve kötöttek össze bennünket a kórház melletti utcában, törpe korunktól kezdve. Akkoriban az unalmat nem ismertük, a mozgás, a játék, később a sport, ami végigkísérte életünket – kezdte múltidéző visszapillantását a nyugalmazott pedagógus, Regős Dénes, egykori társaival történt ténykedéseit sorolva, mivel Szűcs Tibor két évtizede, Faragó Béla a tavalyi esztendőben távozott a mennybéli pályákra. – Mindig volt ötletünk, a fejelő csatáktól, az apacsos hunyótól kezdve a téli szánkózásokon keresztül a társasjátékok sokaságáig. Nagyobbacska korunkban sok minden mellett a röplabda lett az első számú kiválasztott.
Középiskolába kerülve a játék mellett már a Járási Sportbizottság elnökénél segédkeztünk az 1950-es években Hargitai Józsi bácsi szárnysegédeiként. Edzéseket vezettünk, pályákat meszeltünk, szerveztük a bajnokságokat, játékot vezettünk, mindenesek voltunk. Városi, megyei, sőt NB II-es férfi és női csapataink voltak a városban. A tanítóképzőben is több sportágat űztünk, szerveztünk, többek között a palánkos kosárlabdát segítettünk meghonosítani, id. Christián és Kovács tanár urakkal. Önkéntes aktivitásunkért, 19 éves korunkban nagyon jólesett, amikor a „Sport Érdemes Dolgozója” kitüntetést vehettük át.
Tibor barátunk számszaki vonalon dolgozott, majd a megyei sporthivatal gazdasági vezetésével bízták meg, de az aktív sportterületen ő is tovább ténykedett, amíg rövidre szabott élete engedte. Béla testnevelő tanári diplomáját a sarkadi, majd a békéscsabai középiskolákban kamatoztatta, természetesen a sport többi területén ugyancsak olthatatlan odaadással dolgozva. Jómagam pedagógus évtizedeim alatt, ha nem is testnevelőként, én sem szakadtam el az élő sporttól, hosszú évtizedeken át, sok esetben minimális ellenszolgáltatás nélkül is ténykedve. A labdajátékok iránti nagy szerelem máig is kivisz a meccsekre, hiszen mi, három jó barát – akkor is, mikor Tibi és Béla már Csabán laktak – mindig a gyulai pályán randevúztunk a hétvégeken, mint egykoron, szép emlékű gyermekkorunkban a kertek alján. Sőt, ha tehetem, még szeretnék sok gyulai gólnak örülni, barátaim helyett is!
